Olyan, elsősorban kis és közepes családi cégekről van szó, amelyek nélkül ma már elképzelhetetlen lenne Sopron élete. Velünk vannak hosszú-hosszú évek óta, életünk részévé váltak, olyan polgári hagyományokat felelevenítve–őrizve, amelyek nélkül Sopron nem lenne az, ami. Mert többről van szó, mint egy vállalkozásról, sokkal inkább egy értékrend vállalásáról, amelynek persze természetes és elidegeníthetetlen része a jövedelmezőség és a közjó szolgálata.

E kettő együvé tartozik, legalábbis az esetükben. Ettől többek, mint más cégek, amelyek ugyan tisztességgel teszik a dolgukat, de nem tekintik önként vállalt kötelességüknek a társadalmi felelősségvállalást. És még mielőtt valaki félreértené: szerencsére sokkal több cég segíti a város életét a kötelező adóján kívül, mint azok, amelyek idén ünnepelnek, de az ő példájuk tisztán mutatja a – szerintem – követendő irányt, és ezekben a hetekben, hónapokban ők voltak/ vannak a középpontban. Kikről is írok? Az ötven éve alapított Schneider cégről, a 40 éve életre hívott Csonka és Fiai Kft.-ről, a 30 éves Dömötöri cukrászdáról és a Perkovátz-házról. Különböző időben és eltérő motivációval születtek ezek a családi vállalkozások, de mindegyikük átélte a nehezebb időket is. Történetük szempontjából talán a legizgalmasabb a Perkovátz-házé, amelynek létezése egyben történelmi igazságtétel is.

Természetesen a sopronisághoz, a város gazdaságtörténetéhez és jelenünkhöz nem csupán az említettek tartoznak. Mert most nem írtam például a Hirschlerek cégeiről, Kiss Pistáékról, Egresits Laciékról és a többi kisebb-nagyobb vállalkozásról, amelyek szintén elidegeníthetetlen részei a városnak, éppúgy, mint a mi méreteinkhez képest olyan nagy cég, mint az idén 150 éves GYSEV.

Egy települést az onnan kinőtt vagy ott megtelepedett vállalkozások éltetik igazán, de persze a közfeladatok ellátásához nélkülözhetetlen az állami támogatás is. Minél több és jól prosperáló vállalkozás fizet adót, annál több jut a mindennapi életünkre. Sopron nincs könnyű helyzetben, mert nincsenek igazán nagy cégek a városban. A megye húsz legjobb adófizetője között talán csak egy soproni van, a Heineken. Ez a tény kettős feladatot ró a döntéshozókra: egyrészt meg kell becsülni a mi kis cégeinket (Sopron ezt meg is teszi), de nem szabad elfeledkezni a „nagyok” idecsábításáról sem.