– A Soproni Cukorbetegek Egyesülete tett javaslatot a kitüntetésre. A felterjesztésből kiderül, a tagok végtelenül hálásak azért, hogy a főorvos úr ennyire szívén viselte és viseli életük, egészségük alakulását…

– Nagyon jó érzés ez a visszajelzés számomra. A soproni egyesület szép múltra tekint vissza: harmincéves. Pont az alapítás idejében kezdtem el foglalkozni azzal, hogy szervezetté kellene itt, Sopronban tenni a cukorbeteg-ellátást, leválasztani az általános belgyógyászatról. Az egyesület megalakulásánál „bábáskodtam”. Kiemelném dr. Simkó Emil főorvos urat, aki nagyon sokat tett a szervezet életben tartásáért háziorvosként, illetve Nagy Andrásné Katit, az egyesület vezetőjét, aki érintettként hihetetlen energiával, odaadással gondozza a szervezet tevékenységét.

– Empátiás készségével, szakmai felkészültségével, segítőkészségével tekintélyt vívott ki magának betegei és azok hozzátartozói körében is. Hogyan lehet ezt a nehéz hivatást mindig, minden körülmények között emberségesen végezni?

– Szerintem csak e szerint lehet végezni a gyógyító munkát. Igyekeztem minden betegemmel úgy foglalkozni, hogy jóleső érzéssel, félelem nélkül menjenek ki a rendelőből. Nagyon lényeges volt számomra, hogy a hozzám érkezők azt érezzék, a rendelőben töltött idő csak és kizárólag róluk szól. Ez kiemelten fontos azoknál a betegeknél, akik egy életen keresztül együtt élnek egy bajjal, mint amilyen például a diabétesz. Fiatalabb kollégáimnak azt szoktam mondani, hogy a betegek gondozásában fel kell fedezni a szellemi kalandot, a másik ember iránt tanúsított kíváncsiságot, és ha így állunk a gyógyításhoz, akkor abba nem lehet belefásulni, akkor az élvezetes marad évtizedeken keresztül.

– Talán nem titok, hogy a napokban a tómalmi erdőben láttam főorvos urat, amint kerékpározott…

– Számomra nagyon fontos, hogy ne csak beszéljek az egészséges életmódról, hanem, amennyire lehet, példát mutassak, a szerint éljek. A sport mindig fontos része volt életemnek, mind a mai napig egy összetartó társasággal focizom, illetve nagyon élvezem a kerékpározást a természetben. Feltölt a kerti tevékenység, és amióta úgy döntöttem, jöhetnek a jól megérdemelt nyugdíjas évek, azóta több időm jut az olvasásra, a családra. Ahogy élveztem az aktív pályafutásomat, most ugyanúgy élvezem a nyugodalmasabb mindennapokat.