Az 1956-os forradalmi események városunkban a diákok (különösképpen a főiskolások) ellenállásával kezdődtek. Egyik első lépésük volt, hogy megtagadták az orosz nyelv tanulását.
Október 22-én már tapintható volt a feszültség a lakosság körében. – Aznap a mostani GYIK-ban nagygyűlést tartott az első diákparlament, ahol pontokba foglalták a főiskolások és a soproni polgárok követeléseit – kezdte dr. Tóth Imre, a Soproni Múzeum igazgatója. – Többpártrendszerű demokrácia, szabad választások, gyülekezési és sajtószabadság is szerepelt a listán.
Országos mintára Sopronban is megalakult a MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége). Vezetőjüknek Bujdosó Alpárt, egy Budapesten született soproni főiskolást választottak, aki prominens képviselője lett a magyar forradalomnak. Több külföldi útjára is elkísérte Kéthly Anna országgyűlési képviselőt, ahol igyekezett felhívni a világ országainak a figyelmét Magyarországra és az itt zajló elnyomásra.
Másnap, október 23-án a szavakat tettek követték. A MEFESZ tagjai néma felvonulást tartottak a Várkerületen, ahol megkoszorúzták az (akkor még) Tűztorony tövében álló 1848-as emlékművet, ezt követően elszavalták a Nemzeti dalt Petőfi szobránál. A felvonulás csúcspontjaként ledöntötték a várkerületi szovjet emlékművet.
Az elkövetkező hetek, hónapok a város minden lakója számára megterhelőek voltak, véres ellenállásra azonban nem került sor. A diákokra ezekben az időkben is számítani lehetett: a forradalom alatt átvették a város közigazgatási feladatainak ellátását, emellett egy börtönlázadást is segítettek elfojtani. Határközelsége miatt a város egy plusz „feladatot” is ellátott: sokan az országból emigrálók közül Sopronon keresztül léptek át a határon. Legtöbben a Fertő tavon keresztül hagyták el a magyar földet, őket segítették a közelben élők. – Városunk lokációja hatással volt – és van a mai napig is – a történelmünkre. Emiatt az elnyomás keményebb, az ellenőrzés pedig erősebb volt, mint sok más településen akkor – folytatta az igazgató.
A tömeges határátlépések miatt új kihívásokkal is szembe kellett nézniük a kivándorlóknak. 1957 elején visszahelyezték az egy évvel korábban felszedett aknákat az eredeti helyükre. Az aknazár miatt sokan meghaltak, ezért egy idő után külföldi nyomásra jelzőrendszerre cserélték le azokat.
Az aknák eltávolításával azonban az elnyomás nem szűnt meg... Sopron itt maradt a vasfüggöny mellett, a vasszigor pedig csak a 60-as évek közepétől kezdett enyhülni. Az igazi változást az 1989-es rendszerváltás hozta meg.
– Az 1956-os események megkerülhetetlen szerepet játszanak Magyarország történelmében, fontos részei az identitásunknak. Ez egy kulturális kapocs minden magyar ember között. Ezért is kötelességünk, hogy minden évben megemlékezzünk róla – zárta dr. Tóth Imre.
A Sopronból emigráltak közül a főiskola megközelítőleg 200 hallgatója a kanadai Vancouverben fejezte be tanulmányait, ahol tovább ápolták (és ápolják ma is) a selmeci hagyományokat.