Azokon a településeken, ahol a közösség új polgármestert választ, érdekes, eddig még nem tapasztalt helyzetek alakulhatnak ki, és sok függ attól, hogy miképp tud együttműködni a régi és az új polgármester.

Azokban a falvakban és városokban, ahol ismét bizalmat kap az öt évvel ezelőtt megválasztott vezetés, kétségkívül könnyebb hónapok következnek, mert az újabb mandátummal biztosított a folyamatosság. Persze sok minden függ a képviselő-testületek összetételétől is, hiszen gúzsba kötve táncol az a polgármester, akinek nincs többsége a közgyűlésben, ad abszurdum az ellenzék foglalja el a képviselői helyeket. Ilyen azonban csak szélsőséges körülmények között lehetséges. Általában az a párt uralja a testületet, amelyik a polgármestert is adja. Arra azonban akadt már példa a hazai politikatörténetben, hogy „menet közben” változott a közgyűlés, mert néhány tagja pártot váltott vagy éppen kilépett (kizárták) korábbi közösségéből.

Sopronban szerencsére homogén a városvezetés és a mögötte álló frakció. Nem voltak át- és kilépések, így minden energiájukat és tudásukat a soproniak érdekérvényesítésére fordíthatták, s nem is eredménytelenül. Sőt! Itt és most nem tisztem felsorolni a konkrét és a város életét hosszú távon is meghatározó fejlesztéseket, a soproniak pontosan tudják, hogy miről is beszélek (pontosabban nem beszélek most).

Fontos, hogy június 9-én ott legyünk a szavazófülkékben, s ki-ki a lelkiismerete szerint húzza be az x-eket. Minden választás előtt elmondjuk, leírjuk, hogy milyen nagy a tét, de ez most különösen igaz, elsősorban a külpolitikai helyzet miatt. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy békepárti vagy a háborúkat éljenző politikusokat választunk, akár helyben, akár pedig az Európai Parlamentbe.

Nálam ez klasszikusan nem politikai kérdés, sokkal inkább morális, az ártatlan áldozatok és saját honfitársaim védelme. Nem tudom, átérezzük-e, belegondolunk-e, hogy miről is döntünk néhány nap múlva.

Remélem, igen. 

Tekintse meg kvízünket!