Hajnóczy az 1770-es évek végén Sopronban írta közjogi–politikai műveit, amelyekben elsőnek körvonalazta a francia példa nyomán a magyar polgári állam alkotmányát. Az ő nevéhez fűződik a magyar jogtudomány történetében a nemzeti függetlenség és a jobbágyfelszabadítás gondolatának összekapcsolása. Amikor Széchényi Ferenc grófot a horvát bán helyettesévé nevezték ki, akkor Hajnóczy mint titkár elkísérte őt Zágrábba, ahol a horvát országgyűlések végzéseit másolta le.

1794 tavaszán Martinovics Ignác bevonta a jakobinus mozgalomba mint a Szabadság és Egyenlőség Társaság egyik tagját. Néhány hónappal később az összeesküvés lelepleződött, Hajnóczyt elfogták, és Bécsbe, majd onnan Budára vitték, 1795. április 27-én pedig halálra ítélték. Egy hónappal később a Vérmezőn, akkori nevén a Generális-kaszálón társaival együtt (Martinovics Ignáccal, Sigray Jakabbal, Szentmarjay Ferenccel és Laczkovics Jánossal) a budai hóhér, Zach Jakab fejezte le. Két társukon, Őz Pálon és Szolártsik Sándoron ugyanott, de pár nappal később hajtották végre a halálos ítéletet. Néhány nappal a kivégzést követően lett volna Hajnóczy József esküvője Charlottával (akinek édesapja, Georg Samuel Küttel, Sopron város rendes „fizikusa”, egyúttal Esterházy Miklós herceg udvari orvosa volt). A fiatal hölgyet szépsége és műveltsége miatt a „soproni kisasszonyok egének csillagai között” tartották számon. Búcsúlevelében jegyesének Hajnóczy ezt írta: „Legkedvesebb Charlotta! Nyugodtan halok meg, és azzal a tudattal, hogy polgártársaim javáért dolgoztam erőm szerint. Remélem, hogy halálom is hasznos tanulság lesz végül az embereknek.”.

A középkori eredetű, egyszerű, egyemeletes Templom utcai lakóházon lévő emléktáblát 1975 októberében, a múzeumi és műemléki hónap rendezvényei során leplezték le.

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás

Tekintse meg kvízünket!