A soproni Ambrus Gyula 76-szor nyújtotta karját véradáson, nem csupán saját maga tartja fontosnak, hogy segítsen másokon, de nevelőtanárként számos fiatalt is bevont a véradó mozgalomba: – A katonaságnál adtam először vért, akkoriban három szabadnap járt érte, így elsőként ez volt a fő motivációm – mesélte. – Aztán életem részévé vált ez a segítő tevékenység, rájöttem: mennyire jó érzés adni. Az első alkalom óta eltelt több mint negyven esztendő, mind a mai napig teljesen természetes számomra, hogy évente kétszer vért adjak. A legfontosabb szempont a segítségnyújtás, ám azt sem szabad elfelejteni, hogy a véradást megelőzi egy egészségügyi vizsgálat, amely figyelmeztethet akár egy rejtőző problémára is.

Ambrus Gyula hosszú évekig dolgozott az egykori Lippai-szakiskolában, nyugdíjazása után pedig a Roth Gyula Technikum kollégiumában tevékenykedik nevelőtanárként. Mind a két intézményben ő szervezte és jelenleg is szervezi a véradásokat, szorgos munkájának köszönhetően jelentős a véradási kedv a diákok körében. Ahogy ő fogalmaz: ifjú hősöknek tartja azokat a 18 évesnél idősebb diákokat, akik az esetleges félelmeiket legyűrve életükben először nyújtják karjukat a véradáson. Szokta mondani a diákoknak: ez az apró tűszúrás minimális fájdalmat jelent, ám ezzel életeket menthetnek.