
Az egykori Szent Asztrik Katolikus Gimnázium
Hol járunk?
A gimnáziumot Draskovich György (1599–1650) győri püspök alapította 1636-ban.
A jezsuita rend feloszlatása után volt jezsuiták, részint világi papok tanítottak itt. 1777-től a Ratio Educationis (királyi–állami tanügyi rendelkezés) értelmében ötosztályossá alakult. 1802-ben a bencések vették át a vezetését, majd ismét hatosztályossá vált. 1850-től nyolcosztályos gimnáziummá szervezték, a tannyelv német volt, az első érettségi vizsgákat is ekkor tartották. 1861-től a német mellé bevezették tanítási nyelvként a magyart is, 1863-tól pedig már csak magyarul oktattak.
Az I. világháború alatt az iskola teljes épületét igénybe vette a katonaság, ezért a tanítás különböző bérelt helyiségekben folytatódott. A Tanácsköztársaság államosította az iskolát, majd 1919 augusztusától ismét a bencések tulajdonába került. A gimnázium 1921-ben vette fel Szent Asztrik bencés szerzetes nevét. 1948. június 16-án államosították, egy ideig Fényi Gyula Gimnáziumnak hívták, majd az épületben kezdte el működését 1950-ben az ország első erdészeti technikuma, melynek jogutódja a Roth Gyula Erdészeti Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium.
A Szent Benedek-rendi Szent Asztrik Katolikus Gimnáziumnak több kiváló és neves tanulója volt, például: Andrásfalvy Bertalan, Kubinszky Mihály, Verő József, Fényi Gyula, Orbán Aladár.
Ora et labora! – olvasható a Bencés Diákszövetség Soproni Szervezete által 1998-ban állított emléktáblán, mely a bencések jelmondata: „Imádkozzál és dolgozzál!”.
Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás