Hol járunk?
| Pluzsik Tamás
A zsidó hitközség már a kiegyezést követően elhatározta, hogy templomot épít.
A megvalósulást egy tragikus esemény gyorsította föl, ugyanis Rosenfeld Jakab 1871-ben Bajorországban vasúti szerencsétlenség következtében életét vesztette. Végrendeletében 20.000 forintot hagyott a soproni hitközségnek templomépítésre, valamint szegény tanulók ösztöndíjának finanszírozására.
Újabb adományok is szükségeltettek a megvalósuláshoz, mely végül is 25.000 forintos költségből, Schármár János tervei alapján készült el.
Dr. Jellinek Adolf bécsi rabbi és Moor Rafael győri főkántor jelenlétében 1876. szeptember 8-án avatták fel a zsinagógát ünnepélyesen.
Az első időszakban egy Éliás nevű tanító végzett rabbi feladatokat, majd 1894-ben a neológ izraelita hitközség megválasztotta első, s egyben utolsó rabbijának a beledi születésű dr. Pollák Miksát (1868–1944), akiről feljegyezték: „a ritka kiváló szónokok közé tartozott, ízes magyar beszéde, mérsékelt taglejtései, szép szóképei nagy hatást tudtak kiváltani”. 1944. július 5-én híveivel együtt Auschwitzba deportálták, ahol gázkamrában megölték.
Maga a zsinagóga, ha nem is sokkal, de túlélte neves főrabbiját. A második világháború bombázásai során erősen megsérült, majd az ötvenes évek elején Sopron Város Tanácsának rendelkezése szerint a hitközségnek az épületet el kellett bontania, melynek helyén 1960-ban Winkler Oszkár építész tervei alapján 16 lakásos lakóépületet építettek. A ház falán lévő bronz dombormű Kutas László Kossuth-díjas szobrászművész alkotása, melyet 2007-ben avattak föl.
Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás