(1.) Barátságos, napfényes lakás a Kossuth utcában – a falakon közel 94 év emlékei, fotók, feszület. Bár Magassy Katalin élete nagy részét itt élte le, a lényegesebb fordulópontok az evangélikus Fébé Diakonissza Egyesülethez kapcsolják.

– A II. világháború alatt ismertem fel, hogy életemmel Istent akarom szolgálni – ő pedig kijelölte az utamat – emlékezett Magassy Katalin. – Szeretetbe születtünk és éltünk négy testvéremmel. A Deák téri állami leánygimnáziumban tanultam – ahol Belák/ Túrmezei Erzsébet is –, majd mivel Sopronban nem volt tanítónőképző, a szüleim pedig nem akarták, hogy Győrbe járjak, az orsolyitákhoz kerültem – evangélikusként. A háború után hallottam nagyapámtól, Kapi Béla püspöktől a Fébéről – itt találtam meg az utam, a közösségben éreztem a beteljesülés boldogságát. Dr. Farkas Mária főnökasszony megszólítása, Kedvesanya is erősítette bennem, jól döntöttem, döntöttünk – ugyanis Vilma húgom is követett a Fébébe. A hűvösvölgyi anyaházba kerültünk, ahol minden ránk osztott munkát örömmel végeztünk. 1951. március 11-én 16 fős csoportunk volt az utolsó, akit beöltöztettek, letettük a fogadalmunkat, így ténylegesen diakonisszák lettünk. Ebben az évben nehéz feladatot róttak ránk: leltárt kellett készítenünk a Fébé felszámolásához, majd átadni az államnak a létesítményeket.

– A Fébé akkori lelkészvezetője Zulauf Henrik volt, kemény, határozott, szigorú ember – mesélte róla Katalin. – Emlékszem a pillanatra, amikor bejelentette a feloszlatásunkat – rátámaszkodott az asztalra, szikár alakja meggörnyedt, egy könnycsepp ráhullott az asztalra… A társaim sírtak, kétségbeestek, de én nem rendültem meg. Vilmával nem jöhettünk haza, Sopronba – lelkész és líceumi vallástanár édesapám ugyan állását megtarthatta, de fizetést nem kapott. Édesanyám szőlőbe járt némi keresetért, három kisebb testvérünket tartották el az 1944. december 6-án kibombázott helyett kapott szükséglakásban. Kedvesanyánk azonban mindenkiről gondoskodott: a volt Márvány utcai árvaházunk épületében kaptunk egy szobát, onnan jártunk gyerekeket gondozni.

(Folytatjuk)

Fébé Diakonissza Egyesület: A diakónia szeretetszolgálat, az első diakónus az Újszövetség szerint István volt: a gyülekezetekben világi segítő, feladata a betegek, rászorulók ápolása, az árvák gyámolítása volt. A diakónus szóból ered a női változat, a diakonissza, tevékenysége a katolikus apácákéra hasonlít, de jobban benne éltek a társadalomban, a világi életben. Anyaházakban laktak, segítő szolgálatot végeztek kórházakban, iskolákban, árvaházakban, de emellett igéslapokat festettek, kertészkedtek, varrtak. A Fébé női név (görög Phoibé, jelentése: ragyogó, sugárzó), mely a Bibliában Pál apostol levelében bukkan fel. A szent életű asszony szimbolikus alak, neve a magyarországi diakonissza anyaházakhoz kapcsolódik 1924-től. A Fébé az anyaház mellett árvaházakat, leányinternátust, üdülőket, beteg és súlyosan sérült gyermekek számára otthonokat, sőt papírboltot és nyomdát is tartott fenn.