– Fiatalon vállalta a nagy létszámú iskola vezetését, akkor talán nem is gondolta volna, hogy egy három évtizedes periódus elé néz. Végzett egyfajta számvetést?

– Folyamatosan gondolkozom ezen, nem akarok konkrét nagy dolgokat kiemelni, viszont eszembe jut rengeteg élmény, sok-sok jó emberrel, kollégával történt találkozás. Testnevelés, biológia szakos tanárként helyezkedtem el nem sokkal a diplomázás után a Lacknerban, ahol remek közösségbe kerültem. Meg sem fordult volna a fejemben az igazgatói szék megpályázása, ha a tantestületből jó páran nem biztattak volna erre 1994-ben.

– Azóta eltelt 31 év, nagyon sokat változott a világ, sok minden átalakult az oktatásban is. Hogyan lehetett mindehhez alkalmazkodni?

– Szerintem természetes, hogy ebben a hosszú időszakban volt hihetetlenül sok öröm, és voltak nagyon nehéz pillanatok is. Ugyanakkor talán beszédes, hogy ha újra kezdhetném, akkor is ugyanezt az utat járnám végig. Érdekes, hogy minden nyári szünetben vártam a szeptember elsejét, az iskolakezdést. Csak az utóbbi időszakban éreztem úgy, hogy az ezzel kapcsolatos feladatokat talán már másnak kellene megoldania. Nincs bennem kétség, hogy jó kezekben marad majd az iskola, mindig remek helyetteseim voltak.

– Egy több száz fős nagy iskola irányítása során mennyire sikerült személyes kapcsolatot kialakítania a gyerekekkel?

– Szerencsére erre is lehetőség nyílt, ráadásul bár kisebb óraszámban, de tanítottam is az elmúlt évtizedekben. Nagyon érdekes, hogy azok a gyerekek, akik igazi nagy zsiványok voltak egykor, és gyakori „vendégek” nálam itt, az igazgatói irodában, később milyen nagy örömmel üdvözöltek az utcán, ha találkoztunk. Talán útravalóul szolgált számukra, hogy bármilyen csínyt is követtek el, ha azt őszintén, egyenesen elmondták, akkor nem kaptak büntetést. A Lacknerről sokan tudják, hogy helyzetéből adódóan egyfajta befogadó iskola, ezt a feladatot, azt hiszem, nagyon jól elláttuk és ellátjuk. Mindemellett számunkra nagyon fontos a sport, ezen a téren is sok szép eredménnyel büszkélkedhetünk. Itt nemcsak a versenysportról van szó, hanem a tömegsportról is, ami különösen lényeges akkor, amikor a gyerekek egyre több időt töltenek az online térben.

– Az, hogy 3 évtizeden keresztül bizalmat kapott, jól mutatja, sikerrel vette a legnehezebb akadályokat is. Mindez óriási energiabefektetést igényelhetett. Nem fog hiányozni ez a fajta intenzív feladatvégzés?

– Egyelőre ebben még nincs gyakorlatom, viszont azt tudom, hogy még többet tudok majd foglalkozni a kutyáimmal, ott áll a garázsban a motorom, szenvedélyesen szeretek főzni akár a családnak, akár a barátoknak. Van egy nagy kertem egy általam készített nyárikonyhával. A legfontosabb „feladatkörömnek”, a nagypapaságnak pedig még intenzívebben élhetek. A mottóm: „Időben tudni kell a dolgokat abbahagyni.”. Szerintem most csupán ennyi történt…

Tekintse meg kvízünket!