Még most is bizsergek, ha arra az éjszakára gondolok a sopron–kelénpataki (Klingenbach) határon, amikor formailag is csatlakoztunk Európához. Formailag, mert hát Magyarország mindig is Európa közepén volt, legfeljebb a határait tologatták az éppen aktuális politikai érdekeknek megfelelően.

Mindennek már 21 éve… Akkor még voltak illúzióink, hogy egyenrangú tagjai lehetünk egy olyan közösségnek, amely a tagországok javát akarja, s nemcsak néhány nagy ország és egy téves ideológia érdekét szolgálja. Én azokkal értek egyet, akik vallják, az Európai Uniónak jelenleg nincs alternatívája, a mi érdekünk is, hogy egy gazdaságilag erős, a világban tiszteletet kivívó érték- és érdekszövetség tagjai legyünk. Az elmúlt évtizedekben azonban kiderült, szó sincs egyenrangúságról, azokat, akiknek különvéleményük van egy-egy kérdésben, karanténba zárják, megbélyegzik, elítélik, súlyos pénzbírsággal sújtják.

Gondoljuk csak át! Az az unió, amely az emberek jólétéért jött létre, most emberek millióit bünteti, csak azért, mert másképp gondolkodnak hazáról, önállóságról, csak azért, mert ragaszkodnak az Európai Unió alapító okirataiban foglaltakhoz és azok szellemiségéhez. Micsoda kétszínűség!

És úgy tűnik, nincs megállás. Most éppen a háború sújtotta Ukrajna csatlakozását vették a fejükbe a Brüsszelben ücsörgő bürokraták. Mintha elfelejtették volna, hogy a csatlakozásnak bizony vannak feltételei, amelyeknek keleti szomszédunk nem felel meg. De úgy tűnik, ez nem érdekli őket, szembeköpik saját magukat. A jelek szerint azzal sem számolnak, hogy egy gyengülő Európát az ukrán csatlakozás a mélybe ránthatja, tönkretéve mezőgazdaságát, földönfutóvá téve az európai gazdák ezreit. Az meg lehet, már csak minket érdekel, hogy elnyomják a kisebbségeket, elvonva kulturális és anyanyelvhasználati jogukat. A többi negatív következményt nem is említem.

Nekünk, magyaroknak, ha jól számolom, 1989-től 2004-ig 15 évet kellett várnunk, míg „megértünk” a csatlakozásra. Tény, azok az idők sem voltak egyszerűek, hiszen egy kifosztott, az első kormányok által kiárusított ország népe várta a jobb sorsát, de össze sem lehet hasonlítani a mai ukrajnai helyzettel. Persze szomszédunk álmodozhat, különösen, ha nappal még biztatják is, de félek, keserű lesz számára az ébredés. Mint ahogy Európára is sötét évek várnának, ha átlépve az unió szabályain, valamilyen módon kikerülve az ellenkezőket, mesterségesen felgyorsítva a folyamatokat, idő előtt mégiscsak felvennék Ukrajnát az Európai Unióba.

Tekintse meg kvízünket!