Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, megy az össznépi találgatás, hogy mikor kezdődhet a nyitás, mikor élhetjük újra a régi életünket. Sajnos van egy rossz és jobb hírem. Kezdem az elsővel: a legoptimistább számítások szerint is még eltart egy ideig a harmadik hullám, illetve az emelkedő szakasza. Egy hétig? Kettőig? Aztán jön (jöhet) az úgynevezett platófázis, amikor kisebb-nagyobb rezdülésekkel, de nem romlanak a számok. Ezt sem lehet tudni pontosan, hogy meddig tart. Jó lenne, persze, hogy jó lenne, ha legalább húsvétra kiszabadulhatnánk zártságunkból, de a realitás inkább májust, annak is inkább a második felét mutatja. Addig lehetnek kisebb-nagyobb engedmények, ha biztatóan alakulnak a járvány számai, de felelőtlenség lenne elhamarkodottan nyitni. Tudom, mindannyian vágyunk a szabadságra, hogy kiülhessünk az egyik napfényes soproni teraszra egy kávéra vagy egy korsó sörre, hogy elutazhassunk akár csak egy hétvégére is, hogy újra közösségi élményként éljük át a színházat, hogy találkozhassunk a családunkkal, a barátainkkal.

A jobb hír, hogy egyre többen szeretnének oltakozni, s hogy lendületesen tart az oltási program. És itt álljunk meg egy pillanatra! Bárki bármit is mond (értsd: hazudik, mellébeszél, elferdíti a tényeket), sikeres az oltási program. Elég csak a számokat megnézni, s kiderül, ki mond igazat, s ki nem. Igen, ehhez kellettek (kellenek) az úgynevezett keleti vakcinák. Nélkülük, az uniós szállítmányok akadozása miatt, csak valahol hátul kullognánk az európai rangsorban. Szerencsére nem így van, mert a kormány időben felismerte a helyzetet, s lépett. Közben egyre több (európai) országban kénytelenek elismerni, hogy az orosz vakcina nagyon jó. Ezt nyugati tudományos vizsgálatok támasztják alá. A kínai vakcina pedig talán az egyik legjobb lehet.

Nem tudom, legalábbis én nem hallottam, hogy azok, akik mindenféle ostobasággal vádolták a kormányt és a magyar orvosokat, tudósokat, bocsánatot kértek-e már. Nem tudom. Ők talán nem is várnak semmiféle utólagos magyarázkodást. Nincs rá szükségük. De vajon megbocsájtanak-e a becsapott, félrevezetett, elbizonytalanított emberek, akik azért nem regisztráltak, azért nem oltatták be magukat, mert hitelt adtak a csalárd szavaknak. Nem hiszem, hogy ennyi gátlástalanságot magunk mögött hagyhatunk következmények nélkül…

Természetesen mindenkinek joga van elmondani, nyilvánosságra hozni a véleményét. A politikusoknak pedig kötelességük is, hiszen így egyfajta kontrollt képviselnek a mindenkori hatalommal szemben. Azonban kérdés számomra, hogy joguk van-e tudatosan visszaélni az emberek bizalmával, hogy olcsó számításból meghazudtolják a tényeket, hogy emberek életét veszélyeztessék csak azért, hogy aztán másra szórhassák vádjaikat…

Én nem azt mondom, hogy minden teljesen zökkenőmentesen halad, hiszen az új helyzetek új eljárást igényelnek, s egy ilyen, soha nem látott nagyságú oltási kampányban előfordulhatnak adminisztratív tévedések. De…, de nézzük csak meg a többi uniós országot! Hozzájuk képest sokkal jobb nálunk az oltási helyzet, ha lehet egyáltalán ilyet mondani egy világjárvány idején. A legfontosabb azonban, hogy napról napra nő a beoltottak száma. Kérem, a számoknak, a tényeknek, s a szakembereknek higgyenek!