Éppen hogy elkezdődött az építkezés, amikor a döntéshozók a beruházást leállították, és helyette megvásároltak egy kész épületet, ami azonban néhány évvel később leégett, így visszatértek az eredeti elképzeléshez, folytatták a Kőfaragó téri építkezést.

1809 májusában Eugene Rose de Beau­harnais olasz alkirály vezetésével bevonultak Sopronba a francia csapatok, akik az épülőfélben levő házat azonnal lefoglalták, az épületanyagokból pedig sütőkemencéket készíttettek a megszálló katonaság részére. Miután Napóleon csapatai elhagyták városunkat, Handler Jakab építőmester vezetésével folytatódott az építkezés. 1818-re elkészült a raktárfelügyelő lakása, a zabos kamra, valamint egy hatalmas szín a széna elraktározására, s külön 30 ló befogadására alkalmas istálló. 1834-ben elhatározta a megye, hogy a raktárt átalakíttatja és emeletesre bővíti, ehhez a terveket Hild Vencel építőmester készítette.

1851-ben gazdát cserélt az épület, a császári–királyi élelmezési felügyelő fennhatósága alá került, aki zsák- és lepedőraktárt, valamint sütödét rendezett ott be, innen az épület régi neve: Bettmagazin. Hosszas huzavona után 1871-ben visszakerült a megye használatába, és ettől kezdve ebben az épületben működött a soproni járás főszolgabírói hivatala. A két háború között, 1938-ig dr. Czillinger József, majd ezt követően dr. Molnár Elemér volt a soproni főszolgabíró. Az épületben ma lakások vannak.

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás