Mostani írásunkban az előző lapunkban bemutatott Brennbergbánya (A birkapásztor legendája, Soproni Téma, 2021. május 19.) három nagyobb, illetve ismertebb telepéről lesz szó: Görbehalomról, illetve Ó- és Újhermesről. A brennbergi bánya-, illetve lakótelepek története, kialakulása szorosan összefügg a bánya történetével. A XIX. században a szénbányászat gyorsan fejlődött. Ahogy az egyik aknát nyitották a másik után, annak kiszolgálására új lakótelepeket hoztak létre, ahol a bányászcsaládok laktak. A szétszórt telepek lakosságát a bányabezárásig a közös munka, a szénbányászat kötötte össze.

Az Óhermes aknát 1880-ban kezdték el mélyíteni, és egészen 1907-ig működött. Az itt kialakított lakótelep első épületeit a leállított akna átalakított gazdasági építményei adták. A brennbergi bánya 1913-ban került az Urikány-Zsilvölgyi Rt. tulajdonába. A cég kezdte el az Újhermes aknát mélyíteni 1927-ben. Két év múlva érték el az előirányzott 371 méteres mélységet. Azonban az új akna mind a központtól, mind a lakóteleptől túl messze feküdt, ezért 1943-ban egy új telepet építettek hozzá, Újhermest. A fejlesztés Vajk Artúr bányamérnök nevéhez fűződött. A bánya leállításakor, 1952-ben az Újhermes aknát is lezárták, majd az 1990-es években a feltöltött aknalejárat helyén egy emlékkövet állítottak. A terület elnevezését az itt magasodó Hermes-hegy adta.

Görbehalom-telep, németül Bogenriegel az itt található hegy formájáról kapta a nevét. Szintén szorosan kapcsolódik a bányászathoz, hiszen itt építették meg az otthont a nyugdíjas bányamunkásoknak (1936–38-ban). A nyugdíjastelepet a „Havidíjasok és munkások segélyegylete” építette a munkásoktól műszakonként 5 filléres tételben összegyűjtött tőkéből.

Az írás elkészítésében közreműködött dr. Krisch András, a Soproni Evangélikus Gyűjtemények vezetője.