Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Lélekkel nyugat felé

Jegyzet

Lélekkel nyugat felé

| Horváth Ferenc | Városi hírek

A mai világunkról sok mindent elmondhatunk, csak azt nem, hogy egyszerű és kiszámítható jövőt rejteget.

Nemhogy a távolabbi jövő, de még a következő hónapok és évek is számos buktatót rejtenek. Apáink, nagyapáink nosztalgiával emlegették az átélt vagy csak idézett „boldog békeidőket”, mert aztán nekik is bőven kijutott a rosszból. A mi generációnk viszont már úgy élte az életét, hogy magunk mögött hagytuk a háborúkat, a válságokat, a rendszerváltás pedig reményt adott egy jobb életre, annak ellenére, hogy azokban az években kiárusították az országot, és egekbe csapott a munkanélküliség. Az igazi változás 2010-ben kezdődött, s volt tíz évünk, amikor azt hittük, napról napra jobb lesz. Így is történt, de a lendületet megtörte előbb a világjárvány, majd az értelmetlen orosz–ukrán háború, annak minden következményével együtt. Ehhez tegyük hozzá, hogy Európa liberális–baloldali fele nem hajlandó elfogadni a magyar törekvéseket, nehezen tűri, hogy nekünk, magyaroknak a magyar érdek az első. Ebben a helyzetben ember legyen a talpán, aki képes kibogozni az összekuszálódott szálakat, kijelölni azt a mezsgyét, amelyen haladva elérhetjük, hogy új lendületet kapjon a gazdaság, s visszatérjünk arra a pályára, amely elvezet egy újabb építő korszakhoz.

Aki csak egy kicsikét is jártas a történelemben, az tudja, hogy mindig a kis nemzeteknek volt a legnehezebb, s ez így van napjainkban is. Nem véletlen, hogy különböző szövetségek születnek, ha nem is mindig a nagyok, de saját érdekeik védelmében. És persze az sem árt, ha tisztán látjuk, hogy kik az ellenségeink, és kik a barátaink. Szóval a történelem ismerete fontos, különösen a politikusok számára. Mindez akkor jutott eszembe, amikor Orbán Viktor a közelmúltban meghatározta, hogy kik ellen is küzdünk, kik azok, akik keresztezik a magyar érdekeket. A miniszterelnököt ellenfelei rendszeresen bírálják, de azt senki sem vitatja, hogy olyan vezető, akinek van víziója az országról, s ez bizonyára történelmi ismereteken is alapul. Nem tudom, hogy olvasta-e Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam 1942–1944 című memoárját, de abban található egy talán idevágó részlet: „A nagy nemzetek lehetnek külpolitikájukban nagyvonalúak…., egy kis nemzetnek azonban a maga kevés erőit és értékeit tartva szem előtt, mindig egyedül és kizárólag öncélúnak szabad lennie…, fel kell ismernünk azokat az erőket, amelyeknek ellent kell állnunk… fegyverrel mi mindig kelet felé védekeztünk, lélekkel nyugat felé igyekeztünk…”.

Kállay Miklós ezeket a gondolatokat vészterhes időkben mondta, más körülmények között, de úgy hiszem, érvényesek 2023-ban is. Napjainkban is elengedhetetlenül fontos, hogy pontosan tudjuk, kik állnak a barikád egyik és másik oldalán. Itthon és külföldön. 

Kapcsolódó cikkek