Gondolatban soroljuk, hogy mit szeretnénk elérni, milyen céljaink vannak, s ezek elérése érdekében mit teszünk, mit tehetünk. Van, ami rajtunk múlik, s van, ami nem. Az például rajtunk múlik, hogy mit teszünk egészségünk érdekében, hogy követjük-e a szakemberek tanácsait, még akkor is, ha reménykedünk, hogy magunk mögött hagyjuk a világjárványt. (Igaz, egy évvel korábban is hittünk abban, hogy vége lesz, de aztán keserűen csalódtunk, s nem maradt más hátra, mint siratni áldozatait.) Még nem tudjuk, hogy mit hoznak a következő hetek és hónapok, de az oltásszám növelésével – és lehet, hogy már a negyedik felvételével – jók az esélyeink, hogy megálljt parancsoljunk a vírusmutációknak.

Az idei esztendő azért is lesz különleges, mert tavasszal (áprilisban?) parlamenti választások lesznek. Tudom, minden voksolás előtt elhangzik, hogy a következő az sorsdöntő lesz (a maga nemében persze mindegyik az is volt), de a 2022-es választás valóban választás lesz. Választás a múlt és a jövő között, választás a fejlődés és a lemaradás között, választás lesz a családok és a genderideológia között, választás lesz hazánk önállósága és beolvadása között, választás lesz, hogy kikkel akarunk élni, és kikkel nem, választás lesz, hogy akarjuk-e növekvő jólétet, vagy visszasüllyedünk a tengődés mocsarába, választás lesz, hogy szeretnénk-e, ha tovább fejlődne városunk, vagy visszafordulnánk azon az úton, amelyen már jelentős állomásokat értünk el, választás lesz, hogy megőrizzük-e identitásunkat, kultúránkat, hitünket, vagy feloldódunk a mindent felőrlő globalizmusban. Látszatra nehéz kérdések, de ha egyenként vizsgáljuk őket, akkor könnyebb a dolgunk. Nem kell mást tennünk, csak végiggondolni, hogy mennyit változott az életünk az elmúlt 10–12 évben, hogy milyen perspektíva áll a családok előtt, hogy milyen megbecsülés jutott a nyugdíjasoknak. És az sem mindegy – hiszem, hogy sokaknak –, hogy a nemzet felemelte a fejét, s ha kell, akar és tud is ellent mondai minden olyan törekvésre, amely Magyarországot a másodrendűek közé szeretné sorolni, zsarolással vagy bármilyen más nyomásgyakorlással.

Mi vár ránk 2022-ben? Ma még nem tudjuk pontosan, de ha a tényekre hagyatkozunk, és józan fejjel vesszük számba a realitásokat, akkor nem lehet kétséges, hogy az úton tovább kell menni. Azon az úton, amelyen 2010 óta együtt járunk.