– Több mint négy évtizedet töltöttem hivatásos sofőrként a vo­­lán mögött – mondta nyugdíjba vonulása előtti utolsó munkanapján Ágotay Barna. – 1973-ban szereztem meg a jogosítványt az MHSZ-nél (Magyar Honvédelmi Szövetség – szerk.). 1250 forintba került akkor a hivatásos engedély motorkerékpárra, valamint személy- és teherautóra. 

Ágotay Barna gépkocsivezetőként először a győri főiskolán, majd a soproni postán mint csomagkihordó dolgozott. Ezt követően, éppen harmincnyolc évvel ezelőtt került a GYSEV-hez.

– Ma már nehéz elmagyarázni, hogy miért is jelentett bizonyos kiváltságot itt dolgozni. Míg egy átlagos halandó háromévente utazhatott csak nyugatra, addig mi hetente többször is „határt léphettünk”, schillingben kaptuk a napidíjat, amiért aztán vehettünk dobozos sört, Lux szappant, meg Fa dezodort… – mesélte a több­­szörös „milliomos” gépkocsivezető. Ágotay Barna több mint két és fél millió kilométert gurult Európa országútjain baleset nélkül. – A legemlékezetesebb utam az volt, amikor pihenés nélkül levezettem a Sopron – Róma – Sopron utat, ami azért bőven 2000 kilométer fölött van; mai eszemmel ezt már nagy-nagy felelőtlenségnek tartom.

A kényes vendégek fuvarozását is mindig Ágotay Barná­ra bízta a cégvezetés, ami azt is jelentette, hogy diszkréció­já­ban is bíztak. – Egy alkalom­mal Viktor Klima osztrák pénzügyminiszternek, a későbbi kancellárnak voltam a sofőrje, de a kosaras lányokat, Balogh Bubuékat is számtalanszor hoztam-vittem. Szép volt, jó volt, talán még hiányozni is fog, de majd akkor elkérem a fe­­leségem kis kocsiját, és azzal megyek egy kört…