Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Mit várok, várunk?

Jegyzet

Mit várok, várunk?

| Horváth Ferenc | Városi hírek

Már évek óta azon töprengek így az új esztendő(k) elején, hogy miért rohannak így az évek, miért suhannak át felettünk szinte észrevétlenül a hetek és a hónapok.

A gyorsuló idő nem csupán hétköznapi, de filozófiai kérdés is, attól függetlenül, hogy mi mit érzünk. Amikor valami jó történik velünk, akkor szeretnénk, ha sokáig élvezhetnénk, ezért lassítanánk az idő múlását, ha pedig valami rossz, akkor sietve elfeledjük, legfeljebb a tanulságokat őrizzük hosszú ideig.

Bizonyára az elmúlt év(ek) történéseiből is kirostálnánk a számunkra kellemetlent, de ez sajnos lehetetlen, hiszen a korábbi események még akkor is velünk maradnak, ha rájuk zárjuk lelkünk egy-egy ajtaját. A múltat, múltunkat nem lehet és nem is lenne jó megváltoztatni. Tudom, sokan vagyunk, akik ilyenkor felmérik, mit is tettek az előző évben: lehettünk-e volna jobbak, s tán megértőbbek másokkal szemben több jó cselekedettel, vagy sötétebb a kép? Így vagy úgy, de abban biztos vagyok, hogy a jóra való törekvés sokunk sajátja. Dehogy sokunké! Szinte mindannyiunké! Legfeljebb rossz beidegződések miatt nehezen látjuk meg mások jóra vágyását.

Mondják, szakértők is állítják, ez az évünk még nehezebb lesz, mint az előző volt. Ennek számtalan okát most nem részletezem, hiszen hónapok óta halljuk, hogy mi, miért történik. Az embereket persze az érdekli a legjobban, hogy miképp alakul az életük: tudják-e fizetni a számlákat, mennyi pénzt vigyenek magukkal az élelmiszerboltokba vagy a patikákba, tudják-e biztosítani gyermekeik ellátását, taníttatását, vagy hogy miképp alakul a nyugdíjasok élete. Ezek a kérdések nem megkerülhetők, de egyértelmű választ senki sem adhat. Viszont támpontok lehetnek az elmúlt tíz év intézkedései például a gazdaságban, a család- és nyugdíjas politikában. Nem, nem arról írok, hogy minden tökéletes volt, hiszen a (kül)politika sokszor olyan pályára kényszerítette a kormányt, amelyet jobb időkben messze elkerült volna. Nyilván voltak olyan saját lépéseink is, amelyekről azonban, ha kiderültek, hogy rosszak, mindig korrigáltuk. Mi sem vagyunk tökéletesek (mármint az ország), a tévedés az emberi létezés elidegeníthetetlen velejárója.

Visszatérve a címben feltett kérdésre, hogy mit is várok – sokakkal együtt – az évtől, mindenekelőtt azt, hogy a kormány képes lesz megőrizni az eddigi (napjainkban talán mindennél fontosabb) eredményeket, hogy továbbra is kiáll a béke mellett, hogy csökkennek vagy eltűnnek az egyes társadalmi csoportokat érintő feszültségek. Remélve, hogy a kormánynak konstruktív ellenzéke lesz, amely a valós tényekből levont, helyes következtetések alapján politizál, és hogy a legfontosabb kérdések megítélésében közelebb kerülünk egymáshoz.

Tudom, nem lesz könnyű elérni ezeket a célokat, de legyünk optimisták! Egy új év új reményeket ígér. Bizalommal és összefogással, körültekintő kül- és belpolitikával sikerülhet.

Kapcsolódó cikkek