Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Mocsárban

Jegyzet

Mocsárban

| Horváth Ferenc | Városi hírek

Annyi rágalom, hazugság, hamis vád és szándékos félrevezetés után végre néhány nap múlva véget ér a rendszerváltás (-változtatás) utáni talán leghátborzongatóbb, legaljasabb kampány. A hatalmat oly annyira óhajtó ellenzéki „összefogás” mindent bevetett.

Mindent, ami tisztességes és mindent, ami tisztességtelen. Sajnos a tények azt bizonyítják, hogy az utóbbiból volt több. Sokkal több.

Az összefogást csodapirulának hívő ellenzék minden pártot egy kalap alá verbuvált. Még azokat is, amelyek érdemben nem, inkább csak virtuálisan léteznek. És a szélsőséges pártokat sem zárták ki maguk közül. Sőt, miniszterelnök-jelöltjük büszkén hirdeti, hogy ők képviselik a kommunistákat és a fasisztákat is. Én akárhány szocialista barátomat kérdeztem erről, mindannyian szégyellték magukat…

Az ellenzék azt hitte, az „összefogással” megoldódik minden problémája, és legyőzi a Fidesz–KDNP szövetségét. De biztosra szeretett volna menni, ezért aztán valóban elképesztő dolgokra volt képes. Ha valakinek van türelme (és gyomra) újból visszanézni, visszahallgatni és újra olvasni, hogy miket állítottak, hogyan fenyegetőztek például börtönnel, emberek tönkretételével, tulajdonok zárolásával, a szociális és jóléti intézkedések megszüntetésével, a személyiségi jogok durva megsértésével, az igazolhatja állításomat. Bevallom, én nem tudom eldönteni, hogy meddig kell egy közszereplőnek eltűrnie a sértegetéseket, az alaptalan vádakat, és mikor fordulhat jogorvoslatért. Szerencsémre adott esetben ez a bíróság dolga, de én nehezem viselem, ha bárki emberségében bánt bárkit. Mondhatjuk persze, és nem minden alap nélkül, hogy a politikusoknak állni kell a sarat, de mi van a „közemberekkel”? Azokkal, akiknek csak úgy odakiabálják az ellenzéki szimpatizánsok az utcán, hogy te is börtönbe kerülsz, azokkal, akiket sunyi módon becsapnak, azokkal, akik nem tudják eldönteni, hogy melyik állításuk az igazi, mikor mond valóban hihetőt Márki-Zay Péter, hogy aztán másnap már az ellenkezőjét állítsa. Így volt és van a mostani orosz–ukrán háborúban is. Nekik semmi sem drága, csak hogy megkaparinthassák valamilyen módon a hatalmat. Hiába azonban az uszítás, a többség békét akar. Csak remélni lehet, hogy a választások után elcsendesedik a politikai küzdőtér, és az ellenzék, együtt vagy külön-külön, de megpróbál kikapaszkodni abból a bűzös mocsárból, ahová az elmúlt években, hónapokban süllyedt, mert a magyar politikatörténet legsötétebb fejezetét élhettük át a választások előtt. Bukása nem véletlen, hanem törvényszerű.

A szavazófülkében tűnődő polgár persze nem biztos, hogy a nagy összefüggéseken meditál. Őt lehet, jobban érdekli saját élethelyzete és szűkebb lakókörnyezetének sorsa. Van is min elgondolkodnia, számba venni mindazokat a jóléti intézkedéseket, amelyek segítségével jobb lett a fiataloknak, a családoknak, a nyugdíjasoknak, a munkavállalóknak és a vállalkozásoknak is, segítve versenyképességüket. Ha mindezt összevetik azzal, hogy mi minden történt Sopronban az elmúlt 12 évben, összevetik azzal a valóban páratlan fejlődéssel, aminek nap mint nap részesei vagyunk, akkor nem lehet kétséges, hogy április 3-án hová teszik azt a bizonyos x-et.

Legfrissebb híreink a közösségi médián:

Kapcsolódó cikkek