„A szülők és a családok a rendőrség kiemelt partnerei a kábítószer-bűnözés megelőzésében” című programot dr. Herczeg Zoltán rendőr alezredes nyitotta meg. A kapitányságvezető kiemelte: a kábítószer elleni harcban a rendőrség feladata az utolsó fázis, ám a megelőző szakaszokra is kellő időt és energiát kell fordítanunk többek között annak érdekében, hogy felismerjük, ha valaki kábítószer-fogyasztó a környezetünkben.

– Drog minden olyan anyag, ami a szervezetünkbe kerülve megváltoztatja annak a működését – tudtuk meg Babella-Lukács Katalin rendőr őrnagytól.

Dr. Zacher Gábor „Tud-e NEMET mondani?” című előadásában részletezte, hogy a vírushelyzet kevéske pozitív hatásainak egyike az volt, hogy a kábítószer-fogyasztás jelentős mértékben csökkent. A toxikológus főorvos szerint a magyar kábítószerhelyzet „nem annyira durva”. Magyarországon jelenleg húszezer kábítószerfüggő él, ami a 3,2 millió online függőhöz és a nyolcszázezer alkoholistához képest nem is olyan nagy arány.

– Napjaink kábítószer-használata olyan, mint az orosz rulett: nem tudjuk, milyen hatóanyag van benne – tette hozzá. – Az új szerek megjelenése követhetetlen. Ha felbukkan egy a piacon, körülbelül három évbe telik, mire kiderül a szervezetre gyakorolt hatása. Ráadásul a mai szerek kombinált hatóanyagokat tartalmaznak, emiatt kiszámíthatatlanok – a veszélyük is ebben rejlik.

A főorvos szerint az alkoholproblémákkal és a – kábítószerrel megegyező függőséget okozó – közösségi médiával is többet kellene foglalkozni.

– A gyerek az alapján dönt, ami az előző években belekerült a puttonyába – folytatta. – A család a szocializáció elsődleges helyszíne, ahol megfelelő példákkal, értékrenddel, jövőképpel és keretrendszerrel kellene ellátni. Ma egy felnőtt a gyermekével átlagosan napi hét percet kommunikál. Mi, „okos és bölcs felnőttek” minden bizonnyal nem leszünk ott, amikor a gyerek a kábítószert kipróbálja. Elvárjuk, hogy tudjon nemet mondani, de érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mi vajon tudunk-e nemet mondani. Meg kell tanítanunk őket jó döntéseket hozni, de előbb magunkban kell rendet csinálnunk.