Úgy gondolom, ez még talán helyénvaló is volt, tekintettel a súlyos helyzetre, de azután nem fogadta el a módosított időpontot sem. Érthetetlen, hiszen ő kérte, hogy az árvízveszély elmúltával vitatkozzanak az ország helyzetéről. A történetnek azonban itt nem volt vége, mert közleményében kitért arra is, hogy ő nem Orbán Balázzsal akar egy műsorban szerepelni, hanem a főnökével, a miniszterelnökkel. Későbbi hír volt, hogy a köztársasági elnököt is provokálta, de Sulyok Tamás udvariasan elhárította.

Amikor egy társaságban szóba került az első ügy, a legtöbben egyetértettek azzal, hogy Magyar Péter egyszerűen gyáva, mert – hangzott el – könnyű a közösségi oldalakon összevissza beszélni, hazudozni, és más egy vitapartnerrel élőben beszélgetni. Erről nekem Zlatan Ibrahimovic jutott az eszembe, a kiváló, de önmaga nagyságát erősen túlértékelő és nagyképű – már visszavonult – labdarúgó, aki mielőtt a Barcelonába igazolt, azt nyilatkozta, hogy ő egy asztalnál ül Messivel és Ronaldóval…. Nos, az igazság – a pályán nyújtott teljesítménye alapján – az, hogy teljesítménye meg sem közelítette az említett két világklasszis játéktudását. Ibra persze közel kerülhetett volna Messi és Ronaldó asztalához, de nem mint vacsoravendég, hanem mint morzsasöprögető. Mondanom sem kell, hogy sohasem érte el a szintjüket, s talán még mindig ott sertepertélne körülöttük, ha nem szóródtak volna szét a világ különböző tájékaira.

Az alaptörténet abból a szempontból is tanulságos, hogy miképp lehet viszonylagos népszerűségre szert tenni valóságos teljesítmény nélkül, sokszor hamis ígéretekkel. Úgy látszik, napjainkban már a politikába is betört a bulvár, de hosszabb távon valódi teljesítmény nélkül a sztárvilágban sem lehet érvényesülni.

A rózsaszín lufik mindenhol kipukkadnak, csak idő kérdése, hogy mikor.

Tekintse meg kvízünket!