Kedmenecz József azon kevesek egyike, akik a hobbijuknak élnek. Sugárzik belőle az életerő és a pozitivitás. Miután egyetlen magyarországi munkahelyéről, a postáról nyugdíjba vonult, József járja a várost, gitárjátékával és énekével örömet szerezve az időseknek, a sérülteknek és a gyerekeknek. Immár 11 éve, azaz megalakulása óta zenei segítője és gitáron kísérője a Kéknefelejcs Dalkörnek. Közreműködésével egyre bővül, színesedik a repertoár. Rendszeresen részt vesz a próbákon és a fellépéseken, s mindezt önzetlenül, az idősek és sérültek iránti tiszteletből és szeretetből teszi. Nyáron négy erdélyi városban léptek fel „A zene gyógyító ereje” szlogennel, Szlovákiába pedig hasonló dalkörök hívták meg őket. József ugyancsak alapító tagja a Csendtörők nevű retró zenekarnak, amellyel főként kulturális eseményeken, ünnepségeken és jótékonysági koncerteken szerepelnek. 

– A karitatív tevékenységhez nevelt lányomtól kaptam kedvet, aki gyógypedagógus – meséli József. – Kísérem a Kozmutza-iskola Flóra-dalkörét, havonta játszom a „Virágfüzér” Sérültek Napközi Otthonában, a Szent Benedek Idősek Házában és az Uszoda utcában, a pszichiátriai betegeknek. Az utóbbi időben a Csendtörők dobosa, Boros Jani barátom is csatlakozott hozzám. Óvóbácsinak kellett volna mennem, hiszen a legnagyobb örömöt az jelenti számomra, hogy a sérült gyerekek epekedve várnak, boldogok attól, amit csinálok.

József szeret a háttérben maradni, csendesen teszi a dolgát, de jól esett neki az elismerés. Vallja, hogy a pénz nem boldogít, ezért nem is érdekli. A legfontosabb számára, hogy amivel foglalkozik, ugyanolyan feltöltődést jelentsen a számára, mint a közönségének.