– Gratulálok a rangos kitüntetéshez! Aki ismeri, jól tudja: fáradhatatlan a hivatása területén. A családi indíttatása mennyiben játszott szerepet abban, hogy pályakezdőként a postán helyezkedett el?

– Édesapám valóban postás volt, de döntően mégsem ezért jöttem ide dolgozni 41 esztendővel ezelőtt friss diplomásként. Nagyon sok mindent csinálhattam a postán, hálózati és logisztikai területen szinte minden poszton tevékenykedtem, közel 30 éve vezetek ilyen területeket különböző szinteken. A kitüntetés, úgy érzem, mindennek az elismerése, amely mögött ott vannak a megbízható, eredményesen dolgozó kollégáim is, és azok a nagyszerű egykori feletteseim is, akik mintát adtak számomra.

– Évtizedek óta percre pontosan be van osztva a napirendje, folyamatosan úton van munkaköréből adódóan. Mi motiválja leginkább a hivatásában?

– Kimondta a kulcsszót, mindez számomra nem munka, hanem „hivatás”. Talán furcsán hangzik, de szeretem ezt az életformát. Nem véletlenül mondják az elhivatott postásokra, hogy „zöld a vérük.” A gyorsuló, digitális világban az élet minden területén intenzívek a változtatások, így természetesen a postán is, ezekben én kreatív feladatokat, motiváló kihívásokat látok.

– A közéleti szerepvállalás is fontos területe az életének, így a Lions Club Sopron tagja. Olyannyira szívvel-lélekkel végzi ezt a jószolgálati tevékenységet, hogy 2017-ben kiérdemelte a szervezet legrangosabb hazai elismerését, „Az év Lionja” címet…

– A jószolgálati cselekedet számomra azért fontos, mert nagyon sok elesett ember él körülöttünk, és kötelességemnek érzem, hogy ha tudok, akkor segítséget nyújtsak. Ezt a lehetőséget találtam meg a Lionsban, amely amellett, hogy hatékonyan, jól szervezetten végzi támogató tevékenységét, egy rendkívül inspiráló baráti, szellemi közösséget is jelent számomra, ahova jó tartozni.

– Milyen szerepet játszik szülővárosa, Sopron az életében? Milyen értékeket kapott a soproniságtól?

– Már régebben is elgondolkodtam azon, hogy melyek életem „tartóoszlopai”. Három kulcsszó jutott eszembe: a család, a posta és Sopron. Bármi történik az életemben, ezek mindig kapaszkodót nyújtanak. Mivel született soproni vagyok, soha nem volt kérdés számomra, hogy nem szeretnék elszakadni a várostól. A világ számos pontján jártam, elszólítottak egykoron egyetemi tanulmányaim is, a munka miatt rengeteget utaztam, de soha nem volt kérdés számomra, hogy a biztos pont Sopron marad. Nagyon szeretem a várost, idekötnek a gyökereim, a családom, a barátaim. Amikor évekig ingáztam Budapest és Sopron között a munkaköröm miatt, talán egyszerűbb lett volna, de akkor sem költöztünk el innen, inkább minden hétvégén hazautaztam a feleségemhez és fiaimhoz. Semmihez sem hasonló kikapcsolódást nyújt számomra, ha kertészkedhetek odahaza, ha metszhetek a szőlőnkben, vagy a barátainkkal tölthetjük az időt. A soproniság értékeiről rengeteget mondhatnék, de két szóba sűrítem: lokálpatriotizmus és hazaszeretet.

Tekintse meg kvízünket!