Forradalom Sopronban
2024. 10. 22. | Laklia-Szilágyi AndreaSok ember élete változott meg egyik pillanatról a másikra egy októberi napon – az elnyomást tovább nem tűrő magyar nép 1956. október 23-án fellázadt a...
Mondják, nincs új a nap alatt, vagyis – leegyszerűsítve – az élet gyakran csak ismétli önmagát.
E bölcs gondolat akkor jutott eszembe, amikor az iratszekrényemben egy régi levelet kerestem (igen, voltak idők, amikor még egy-egy levél a fizikai valójában is létezett), s helyette egy kisalakú kiadványt találtam. Bevallom, már el is felejtettem, hogy mikor rejtettem az egyik fiók mélyére, de most érdeklődéssel vettem kézbe. A füzetecske a Soproni Hírlap előfizetői képes melléklete volt Notesz címmel, s 1931. augusztus 15-re dátumozták.
A kiadvány bevallottan egy 16 oldalas, kéthetente megjelenő hirdetési újságot takar, egy-egy érdekes írással, néhány viccel. Tehát már akkor is pontosan tudták a szerkesztők, hogy a hirdetések önmagukban nehezen jutnak el az olvasóikhoz, kell az igazi olvasnivaló is. Hiába, nincs új a nap alatt.
Az egyik kis rövid írásban a nevét elhallgató, de „komoly, tekintélyes soproni úr” arról értekezett, hogy Sopron város fejlődése és gazdasági regenerálódása két irányban valósulhat meg: gyáriparának szaporításával és az idegenforgalom fejlesztésével. (Ne feledjük, tíz évvel vagyunk túl a Trianont követő népszavazáson!) Ugye, ismerős? Persze, mert napjainkban is ez a két terület határozza meg alapvetően az életünket, hiszen most is kiemelt feladat a város gazdaságának erősítése és az idegenforgalmi vonzerő növelése. Hm…, mintha nem is múlt volna el azóta 93 esztendő… És az sem változott, hogy a kormány akkor és napjainkban is kiemelten támogatta és támogatja a város törekvéseit. Akkor így írt erről a szerző: …eddig a magas Kormány jóakaratú és megértő támogatását minden alkalommal tapasztaltuk is.”. Mit lehet ehhez hozzátenni? Semmit, hiszen tudjuk, nincs új a nap alatt.
A Notesz egyébként eredeti céljának megfelelően hirdetéseket is közölt. Ezeket átböngészve képet kaphatunk a város korabeli mindennapjairól. Sajnos mára a füzetben szereplő cégek nagy többsége eltűnt, de egy-egy túlélte a viharos évtizedeket. A kisajátításokat, a felszámolásokat. Ilyen például a Perkovátz-Ház, amely már akkor is „helybéli és vidéki közönség legkedveltebb találkozási helye” volt Perkovátz Félix vendéglőjeként. Még létezik, persze sok-sok átalakulás után, az egykori serfőzde és malátagyár, de az „Elite-Mozgó” is várja a filmeket kedvelőket, éppúgy, mint a fürdőzőket a Tómalom.
Sopron azért (is) a legvárosiasabb magyar város, mert úgy őrizte meg és őrzi ma is a hagyományait, hogy azok egymásra épülve egymást erősítik, még akkor is, ha voltak évtizedek, amikor mesterségesen beleavatkoztak, megszakítva és eltérítve a természetes fejlődési folyamatokat.
Azonban már ezeken az évtizedeken is túl vagyunk, s a soproniak visszatérhettek a gyökereikhez.
Sok ember élete változott meg egyik pillanatról a másikra egy októberi napon – az elnyomást tovább nem tűrő magyar nép 1956. október 23-án fellázadt a...