Kosárlabdabázis a Papréten
2024. 09. 18. | Köves AndreaMegtartották a bokrétaünnepségét a Soproni Darazsak Sportakadémia épülő kampuszának. A tervek szerint az épületkomplexum egy év múlva már aktívan szol...
Egyedüli gyerek volt, bár minden születésnapján azt kérte, nem lett testvére. Nem igazán értette az okát.
A szomszéd házban lakó Kati néniéknél született öccse a fiúnak. Ahogy az ovistársai többségének is. Kisebb és nagyobb testvérek, volt, akinek több is. Petrát mindig megvédték a bátyjai. Előfordult, hogy ők mentek érte a szülei helyett, és vitték haza. Ő viszont a legtöbbször egyedül játszott otthon. Hogy ne legyen magányos, megteremtette a saját világát. Benépesítette barátokkal, állatokkal, rokonokkal, akik a képzeletében mindent megadtak neki. És egy testvérrel is. De lehet, nem a testvér a legjobb szó. Ha ismerte (és értette) volna akkoriban a kifejezést, talán lelki társnak nevezte volna. Egy idő után alakot is nyert a képzeletbeli társ. Valahonnan hozzákerült egy kis üveglap, amelyet egy festett női arc díszített. Egy Madonna. Erős sárgákkal, kékekkel, ugyanakkor lágy vonalakkal. Mosollyal az ajkai sarkában. A játékban ez a kis üveglap volt mindig a főszereplő. Nemcsak a testvér, társ, de sokszor saját maga is. Ha ugyanis megfelelő szögben tartotta, a saját arcát látta visszatükröződni benne. Így lett a része a Madonnája, és így lett ő a Madonna része.
Egészen a végzetes napig. Amikor minden megváltozott. Az addigi világ a feje tetejére fordult, a játékai sorra feldőltek, a Madonna pedig a mélybe zuhant, és apró darabokra tört szét. Vasmarokkal szorította a gyomrát a félelem. Görcsösen kereste, gyűjtötte a darabokat. Mindent igyekezett összeszedni, de az üvegszemcsék kihullottak a térből. A megmaradó darabokból sokáig próbálta összerakni a társát. De a kép torz lett. Egyre torzabb. A korábbi jól ismert, kedves arc csúffá vált. Barátságosból gonosz, őszintéből álnok lett. És ő is megváltozott. Az ő tükörképe is torz és karcos volt már. Nem is szeretett a képre nézni. Fájt, hogy mi lett a Madonnából és belőle, de a legjobban, hogy ezekből a darabokból már soha nem tudja megalkotni a korábbi egészet. Siratta, gyászolta. Napokig, hetekig. Egy örökkévalóságnak tűnt, súlyos lábakon cammogott a megszomorodott idő.
Aztán eszébe jutott egy reggelen: lehet, hogy van máshol is hasonló kép. Nem ugyanolyan, mint a korábbi, de nem is torz, hanem igazi, egész. Amibe jó belenézni is. Meg kellene keresni… Meg lehet keresni…
Megtartották a bokrétaünnepségét a Soproni Darazsak Sportakadémia épülő kampuszának. A tervek szerint az épületkomplexum egy év múlva már aktívan szol...