Sébor János a Trencsén megyei Facskó községben született 1890-ben. Mind apai, mind anyai ágon erdészcsaládból származott. A zentai főgimnáziumban érettségizett, majd erdőmérnöki diplomáját Selmecbányán, az akkori Bányászati és Erdészeti Főiskola Erdőmérnöki Osztályán szerezte meg.

1917-ben visszakerült egykori alma materébe, a selmecbányai főiskola Erdészeti Földméréstani Tanszékére, ahol Jankó Sándor professzor tanársegédje lett. Az ősi főiskolát követte Sopronba, s Jankó Sándor halála után, 1923-ban megbízást kapott a tanszék vezetésére, melyet 1965-ig, több mint négy évtizeden át végzett.

Rendkívüli emberi helytállását bizonyítja, hogy amikor 1944-ben a nyilasok az egyetemet ki akarták telepíteni, élete kockáztatásával ellenállt a kiürítési parancsnak, úgyhogy a kar felszerelése, könyvtára, többek között a geodéziai műszerei is sértetlenül Sopronban maradtak.

Az erdőmérnök-hallgatók számára három tárgyat oktatott: erdészeti földméréstant, erdészeti meliorációt és fotogrammetriát. Több alkalommal is volt kari dékán, 1948. évi dékáni székfoglaló beszédében így szólt a hallgatósághoz: „Munkátokat megkönnyíti, ha alma materünk régi hagyományaihoz hűek maradtok és azokat szeretettel ápoljátok. Hagyományaink alapja az egymás megbecsülése, szeretete és a feltétlen bajtársiasság, amely nem ismer származási különbséget, gyűlöletet, hanem csakis az egymáson segíteni akarást. Munkátokhoz az Isten áldását kérve kívánok jó szerencsét.”.

Az egyetem botanikus kertjében lévő szobrát, mely Mészáros Mihály (1930–2008) Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása, halálának tizedik évfordulóján, 1975. szeptember 8-án avatta föl tanszéki utódja, a Kossuth-díjas dr. Bezzegh László professzor. Ő avatóbeszédében így fogalmazott: „Sébor János e szoborban most visszatért működése helyére, hogy többé soha el ne hagyja. Adózzunk tisztelettel emlékének, s legyen követendő példaképünk!”.

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás

Tekintse meg kvízünket!