– Június 19-én volt 50 éve, hogy pappá szentelték. 2025-ben ezen a napon Sopron város közgyűlése Pro Urbe díjat adományozott Önnek. Hogyan emlékszik vissza szentelése napjára?

– Egy számomra felejthetetlen ünnepnap volt a székesegyházban. A szentmisén én énekelhettem az evangéliumot, aminek a szövege és kottája épp a minap került kezembe. Megható volt visszaemlékezni, most pedig öröm van bennem, és megtisztelő volt átvenni a városi kitüntetést.

– Miért választotta a papi hivatást?

– A papi hivatás sok összetevőből születik. Hívő, keresztény családban nőhettem fel. Az Isten-szeretet és hitünk gyakorlása annak idején, az ’50-es években is természetes volt számunkra. Ezt láttam nap mint nap a szüleimnél, nagyszüleimnél, akik emberségüket és tartásukat megőrizve mindvégig ragaszkodtak a keresztény hithez. Esténként együtt imádkoztunk, a nagy ünnepekre a család lelkileg is együtt készült.

– Meghatározó szerepet játszhattak a gimnazista évek is…

– Természetesen. Szüleim nagy áldozatot vállaltak, hogy bátyámmal mindketten a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba járhattunk. A gimnázium egész életre meghatározó szellemi és lelki élményeket adott. A tanulmányok végzése mellett nagy hatással volt rám az ott megélt gazdag bencés liturgia és zenei élet is.

– Ezután került a győri szemináriumba?

– Igen, de előtte még két évig katona voltam. Aztán a szemináriumban derűs légkörben készülhettünk a papságra a dunántúli egyházmegyék papnövendékeivel.

– 2002-ben érkezett Sopronba. Mit jelent városplébánosnak lenni?

– Életem leghosszabb szolgálati idejét, összesen 23 évet tölthettem Sopronban. A városplébános jelentősége ősi időkre nyúlik vissza a városban. 1278-tól név szerint ismerhetjük Sopron városplébánosait. A mindenkori városplébános fogta össze a város hitéletét, akinek munkáját a városkáplánok segítették az evangéliumhirdetés, a szentségkiszolgáltatás és a szeretetszolgálat terén. Sopronnak történelmi és művészeti öröksége páratlanul gazdag, és kiemelkedő a templomainak értéke, régisége. Örömömre szolgál, hogy itteni szolgálatom alatt újulhatott meg a hívek segítségével a Szentlélek-templom, a Bécsi úti Keresztelő Szent János-templom és a város, valamint a kormány közreműködésével a Szent Mihály-templom is. Nagy élmény volt tapasztalni, hogy a soproniak örömmel és vallásos lelkesedéssel vették újra birtokba a város megszépült főtemplomát.

– Hogyan folytatódik az élete?

– Terveim szerint itt, a városplébánia közelében töltöm majd nyugdíjas éveimet. Erőmhöz képest szeretnék segítségére lenni az utódomnak, Kálmán Imre atyának a hívek szolgálatában.

– Mit üzenne azoknak, akik a papi hivatásra készülnek?

– A papi hivatás Isten ajándéka. Bátorítom a fiatalokat, merjék meghallani Isten hívó szavát, és válaszolni arra. A hívő közösségnek ma is nagy szüksége van nyitott szívű, másokért élő lelkipásztorokra. XIV. Leó pápa szerint: „Csak ott születhet közösség, ahol meghallgatjuk egymást”.

Aranymise: Horváth Imre prépost–városplébános június 29-én, vasárnap 16 órakor mutatja be aranymiséjét a soproni Szent Mihály-templomban.

Horváth Imre atya papi pályája:

1975. június 19., Győr, Székesegyház – papszentelés 1975–1979: Gecse-Gyarmat, káplán

1979–1985: Magyaróvár, káplán 1985–1987: Győr, Szent Imre-plébánia, káplán

1987–1997: Agyagosszergény, plébános 1997–2002: Bük, plébános

2002–2025: Sopron, városplébános

Tekintse meg kvízünket!