A közelmúltban ünnepeltük a magyar kultúra napját, hiszen Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta a Himnusz kéziratát. Bár a Deák téri Kölcsey-szobornál szoktunk emlékezni, azonban most a Petőfi térre szeretném irányítani a figyelmet, amely ezer szállal kötődik a magyar és a soproni kultúrához. Már a 19. század óta itt szívjuk magunkba a kultúrát Thália szentélyében, a soproni színházban. Itt emlékezünk nemzeti ünnepünkre március 15-én, vagy a Festőteremben gyönyörködhetünk a képzőművészeti alkotásokban. Bizony! A Petőfi tér az év sok-sok napján a magyar kultúra soproni oltára.

A korai időkben is a Petőfi tér mint külvárosi rész folyamatosan lakott volt. Már 1618-tól víztározó- és halastó volt itt egészen az 1830-as évekig. Sopron második színháza, de első kőszínháza épült itt meg 1841-ben, amely képeslapunkon is látható – az első egyébként a mai Széchenyi-gimnázium telkén állt már a 18. században. A mai formáját az 1909-es építéskor nyerte el, amikor a felújításra szoruló, korszerűtlen teátrumot a régi falakat felhasználva újították meg. A téren állították fel 1893-ban Liszt Ferenc mellszobrát, amelynek elhelyezését a kezdetektől fogva sokan bírálták. A tér méreteihez képest kicsinek ítélték, ugyanakkor a talapzatával együtt kialakult formája miatt gyakran pecsétnyomónak csúfolták. A színház 60-as évekbeli felújításakor raktárba került, majd egy ideig az Erzsébet-kertben láthattuk új talapzaton. 1977-ben hozták mostani helyére, a Liszt-központ bejáratához.

A város 700 éves évfordulójára készülve több köztéri szobrot emeltek, így a Petőfi Sándorról készült alkotást 1974-ben avatták egykori őrhelyéhez közel. Nem is olyan régen, a mélygarázs elkészülte óta fogadja a színház bejáratánál a látogatókat. A téren állt egykor még az 1929-ben átadott Lord Rothermere emlékmű, amelyet a második világháború után eltávolítottak.

Tekintse meg kvízünket!