Az Aranyhegy az elmúlt évtizedekben kialakult új városrész, amely a tehermentesítő út mentén épült. Sopronban a rendszerváltást követően az építési kedv nem lankadt, sőt, fellendült. A határ közelsége, amely évtizedekig béklyózta a várost, előnyösnek bizonyult, hiszen ennek köszönhetően terjeszkedett tovább.

Az Angeren (jelentése füves terület, rét, így az Anger rét kifejezés a szó duplázása) a tizennyolcadik században még szántóföldeket, szőlőket találhattunk. Az úgynevezett „Zucker Angerl”-en, vagyis az Aranyhegy területén 1796-ban értékes agyagot találtak, ezt követően épült meg a város első téglagyára. Az 1800-es években már kiterjedt agyagbányák terültek el itt, a nyersanyag feldolgozása négy téglagyárban (­Hacker Lipót, Lenk Lajos, ­Hasenöhrl Ferenc, Steiner József üzemében) folyt. Ezek elhelyezkedése még az 1960-as években is gazdaságilag kedvező volt.

Az Aranyhegyen az első lakóépületek az 1990-es években jelentek meg, az ezredfordulót követően pedig, miután az utolsó téglagyár is bezárt, felgyorsult a terület beépítése. A lakóterületeken kívül eredetileg ipari parkot is terveztek ide, több cég letelepült, megépült az Inkubátorház.

A sorozat következő részében, amely jelen ismertető folytatása, a Pihenőkereszt történetére térünk ki.

Az írás elkészítésben közreműködött dr. Krisch András, a Soproni Evangélikus gyűjtemények vezetője.