Akadnak, amelyeket megvásároltam, mert érdekelt a témájuk vagy az írójuk, más könyvekkel pedig szerzőik tiszteltek meg. Általában a téli időszak a sűrűbb, ilyenkor jobbára csak éjszaka tudok könyvet venni a kezembe. Nyáron több időm van pótolni a mulasztásaimat, ilyenkor meg az okoz gondot, hogy melyiket vegyem előbbre.

A napokban újabb kötetet hozott a postás. Ezúttal (is) a soproni származású író, költő, a kiváló publicista, a jó érzésű szerkesztő tisztelt meg legújabb, Békesség című kötetével, amelybe jegyzeteit gyűjtötte össze. Amikor kézbe fogtam könyvét, egy kicsit elszégyelltem magamat, mert még a múlt év novemberében küldött Aggódás nyara című válogatott verseit és novelláit tartalmazó könyvét is csak átlapoztam. Jelenleg 7–8 kötet vár arra, hogy kézbe vegyem.

Zsirai László mindegyik kötetével egy kis levelet is küld, amelyben felhívja figyelmemet a soproni témájú vagy ihletésű verseire, írásaira, és soha nem felejti el hozzátenni, hogy „soproni szívvel”.

Soproni szívvel? Igen, és én neki elhiszem, hogy a szíve egy darabját városunkban hagyta, hogy gyermekkora és diákévei eldöntötték, bárhová is sodorja az élet, mindig soproni marad. Tudom, nincs egyedül, mert akik megértették és elsősorban megérezték, hogy mit jelent Sopron, azokat csak fizikailag lehet elszakítani ettől a több mint kétezer éves várostól. Írókat, költőket, művészeket, tudósokat, sportolókat említhetnék, akiket magához láncolt a város. De én ismerek kevésbé ismert embereket, akik ugyanígy éreznek, legfeljebb nincs lehetőségük elmondani, hogy mit is jelent soproninak lenni.

A város átölel, simogat, magához vonz, s magába zár. Nem tudsz, és nem is akarsz szabadulni. Akarva akaratlanul is évszázadok költöznek a lelkedbe, amelyeket aztán génjeink őriznek meg az utódainknak, az utókornak.

Tekintse meg kvízünket!