Nem várt és ezért meglepő a bejelentés, hogy Karácsony Gergelynek is a miniszterelnökségre fáj a foga. Hogyan, önöknek ez nem meglepő? Hmm… Bevallom nekem sem, hiszen pontosan lehetett tudni, hogy beszáll az ellenzéki – meglehetősen szórakoztató – cirkuszba. Annak ellenére lehetett fogadni erre a lépésére, hogy korábban többször is kijelentette, nem akar miniszterelnök lenni. Ezért írtam jóhiszeműen, hogy meglepő volt a döntése.

Tudjuk, a politikában hatványozottan érvényes, hogy „soha se mondd, hogy soha”. Kár, hogy ezt Karácsony Gergely elfelejtette, mint annyi minden mást is, például azt a kijelentését, hogy jobban utálja a szocikat, mint a Fideszt. Hát…, változnak az idők. Azt persze nem tudjuk, hogy végül ki hitette el vele, hogy alkalmas miniszterelnöknek. Igaz, ez most (még!) nem is annyira lényeges, hiszen mindegyik miniszterelnök-jelölt jelölt azt képzeli magáról, hogy az egész országban ő a legalkalmasabb az ország vezetésére. Teljesen mindegy, hogy szélsőjobbosként, de néppártinak álcázva magát, vagy a szélsőbalról indulva most demokrataként „tündököl”. Végül bárki lesz az előválasztás győztese, a hangos magabiztosság ellenére sem lesz könnyű dolga, hiszen a mostani kormány a tények – és nem a szólamok – szerint valóban az emberekért dolgozik, míg az ellenzéki politikusok és önjelölt miniszterelnök-jelölt jelöltek jobbára csak önmagukért, a pozíciókért, a hatalomért. Abban az esetben, ha valaki lehunyja a szemét, és függetlenül a hovatartozásától átgondolja az elmúlt több mint tíz évet, felidézi, hogy honnan indultunk, s hová jutottunk, és hogy milyen perspektíva áll előttünk, akkor igazolni látja, hogy ennek a kormánynak az emberek segítése, támogatása és az ország fejlesztése, felzárkóztatása a legfontosabb célkitűzése. S ami még nagyon fontos, tesz is érte, eredménnyel.

Az ellenzék időről időre megpróbál fogást találni a kormányon, sikertelenül. Az utóbbi időszak leglátványosabb kudarca a járványhoz kapcsolódik. Aljas hazugságoktól kezdve a nyílt oltásellenességen, a keleti vakcinák igaztalan támadásán át az oltási stratégia alaptalan támadásáig terjedt „tudásuk”. A tények, s megint csak a tények bizonyítják, hogy saját hazugságaik csapdájába estek. Elég csak rápillantani a járvány adataira és az oltási statisztikára. A legszomorúbb számomra, hogy „tévedésük” tudatos volt. Szándékosan akarták elbizonytalanítani, megtéveszteni az embereket. Sajnos voltak, akik hittek nekik, de közülük többen már felismerték az ellenzéki összefogás igazi szándékát.

Egy ilyen összefogás élére szeretne kerülni Karácsony Gergely és persze a többiek is. Bárki is lesz közülük – saját híveik körében – a befutó, nem lehet majd nagyon büszke a mögöttük állókra. Arról nem is beszélve, hogy a kormányzásra való felhatalmazást nem egymástól, hanem a választóktól kaphatnák meg.

Nekem azonban nincsenek kétségeim, hogy ismét csak a tények, s nem pedig a színtelen szavak felidézése dönt majd 2022 tavaszán azokban a fülkékben…