A hír bár érdekes volt, de nem váltott ki nagy(obb) érdeklődést, mert akadnak folyók, amelyek gyakran szinte teljesen kiszáradnak a csapadékmentes nyári hónapokban.

Ilyen a Tisza is. Pedig voltak, akik azt hitték a tavaszi áradáskor, hogy ez így is marad, s a magas vízállás mindent és mindenkit elsöpör. Azóta azonban kiderült (amit eddig is tudtunk), hogy csupán a természet játékáról van szó, s a Tisza is megzabolázható. S lám, napjainkban ott tartunk, hogy a szőke Tiszát a kiszáradás fenyegeti. A Tisza tehát megpróbálta becsapni az embereket. Sokan be is dőltek csalfa játékának, de ahogy múltak a napok, egyre többen felismerték, hogy csak eszközök ebben a játékban. Kár volt tehát aggódni (már aki aggódott) a tavaszi átmeneti áradás miatt. Persze szó sincs arról, hogy ez így is marad. Jönnek hamarosan az esős hetek és hónapok, és újra emelkedni kezd a vízszintje, de abban biztosak lehetünk, hogy a Tisza nem önti el az egész országot, még akkor sem, ha kisebb folyókkal egyesül. Lehet, lesznek még, akik továbbra is hisznek a mindent elöntő áradásban, de a többség már kiábrándult a magamutogató, csak a felszínt érintő hullámzásból, és szkeptikusan figyeli a történéseket.

Tudjuk, a Tisza szeszélyes, ezért nem árt a gátőröknek figyelni, s ha indokolt, időben kiadni a riasztást. A Tisza ott van jó helyen, ahol van, a medrében, ahol nyugodtan nyaldoshatják egymást a kitörésre vágyó, ágaskodó hullámok minden veszély nélkül.