A soproni evangélikus líceumban érettségizett, és a teológiát is Sopronban végezte. A szünidőkben európai országokban járt, ahol szociális intézményeket látogatott. Lelkésszé szentelése után ösztöndíjasként egy évet Finnországban töltött, itt ismerkedett meg a tehetséges parasztfiatalok művelését célzó népfőiskolai mozgalommal, s mivel már ekkor is érzékeny volt a szociális kérdések iránt, maga is törekedett ennek magyarországi meghonosítására.

Hazatérése után Hatvanba került segédlelkésznek, 1935-ben pedig a nagytarcsai gyülekezet lelkipásztora lett, itt szervezte, építette és nyitotta meg 1937-ben az első magyarországi, Tessedik Sámuelről elnevezett evangélikus népfőiskolát, amely az évek során, immáron Budapesten is, egyre terebélyesedett. Szabadságolt lelkészként 1944 augusztusától a Nemzetközi Vöröskereszt szolgálatába lépett, bekapcsolódott a Jó Pásztor Misszió munkájába, minden idejét embermentő feladatának szentelte. A svájci követség segítségével 32 titkos gyermekotthont szervezett Budapesten, munkatársainak tanúsága szerint mintegy 1600 gyermeket és 400 felnőttet, zsidót és keresztényt egyaránt mentett meg és gondozott. Küldetése és tevékenysége a háború befejezésével sem ért véget, a szülő, család és otthon nélkül maradt, kallódó gyermekeket a hidak alatt és az utcákon szedte össze, otthonról, élelemről, ruháról és nem utolsó sorban iskoláról gondoskodott számukra. A budai Dréher-villában létrehozta a Gaudiopolist, az öröm városát. A Gaudopolis első kultuszminisztere Horváth Ádám (1930–2019), a későbbi Kossuth-díjas tévérendező volt. Gaudiopolist 1950-ben államosították, vezetését Sztehlo Gábor nem vállalta tovább, visszatért az egyházi szolgálatba. 1956-ban felesége és gyermekei Svájcba távoztak, Sztehlo azonban maradt, hogy folytathassa megkezdett küldetését, és csak 1961-ben kapott engedélyt a meglátogatásukra. Kinn tartózkodása alatt szívinfarktust kapott, az útlevelébe beütött „ablaka” lejárt, ezért idehaza disszidensként tartották számon. 1974-ben bekövetkezett haláláig nem térhetett vissza szülőhazájába.

A svájci állam 1971-ben Nobel-békedíjra jelölte, amit azonban nem ő, hanem Willy Brandt egykori német kancellár kapott meg. Hamvai 1984 óta a Farkasréti temetőben nyugszanak. A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) épületén 2019-ben elhelyezett emléktábla alkotója Kutas László Kossuth-díjas szobrászművész.

Játékunkban egy neves épületről vagy köztéri alkotásról mutatunk be részletet, olvasóinknak pedig az a feladatuk, hogy a részletből felismerjék az egészet, és megírják nekünk, melyik alkotást rejtettük el. Azok között, akik a helyes megfejtést február 26-ig beküldik a Soproni Téma, 9400 Sopron, Liszt Ferenc utca 1. vagy a szerkesztoseg@sopronitema.hu e-mail-címre, ajándékot sorsolunk ki. Január 29-i rejtvényünk megfejtése: ­Sztehlo Gábor emléktáblája a Líceum falán, szerencsés megfejtőnk: Sarang Istvánné, Sopron, Aranyhegy utca

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás

Tekintse meg kvízünket!