Attól függ, honnan nézzük, mert egy gondtalan, nyugodt világban sok lenne, egy válságokkal, háborúkkal terheltben pedig talán nem nagyon nyílna tágra a szemünk. Azonban ha folyamatában elemezzük az eseményeket, s megnézzük, hogy mi, miért történt, s hogy honnan indult az infláció letörése, akkor vehetünk egy nagy levegőt. Mert egy esztendővel ezelőtt 25 százalékról indultunk. Akkor jelentette be Orbán Viktor, hogy az idei év végére tíz százalék alá szorítják a pénzromlást. Voltak, akik hitetlenkedtek, mások meg előre dörzsölték a tenyerüket, hogy úgysem sikerülhet. A kormány meg közben szisztematikusan tette a dolgát, és léptette életbe azokat az intézkedéseket, amelyek eredményeként valósággá vált a határozott szándék.

Most persze teljes joggal lehetne örömtüzeket gyújtani, dicshimnuszokat zengeni, de nincs rá szükség (és senki sem igényli), elég csak a tényeket rögzíteni. Azok önmagukért beszélnek, másrészt pedig bőven akad még tennivaló, mert a kormány a következő évben 6 százalék körüli inflációval számol. Ismerve óvatosságát, én nem lepődnék meg, ha – minden jól alakul – a 4–5 százalékot is elérnénk. A kormánynak – minden híresztelés ellenére – van konkrét stratégiája a következő időszakra is.

Ami a minden mindennel összefügg körforgásban kiemelten fontos, hogy ismét növekednek a reálbérek. A jövő évre vonatkozó bérmegállapodások eredményeként jóval magasabb lesz már idén decembertől a minimálbér és a garantált bérminimum, mint a tervezett infláció. Ez pedig azt jelenti majd, hogy a fogyasztás felpörög, ami jó hatással lesz a gazdaságra, végső soron az infláció letörésére.

A jövő év tehát a gazdaság ismételt felépítésének esztendeje lesz, azonban ne feledjük, hogy a kockázati tényezők száma 2024-ben is magas lesz, ezért vékony lesz az a jég, amelyen januárban elindulunk. 

Tekintse meg kvízünket!