– Gyermekkori álmom volt, hogy egyszer kincset találjak – kezdte Bakó Csaba. – Egy súlyos autóbalesetem után leszögeztem magamban: az álmok azért vannak, hogy valóra váltsuk őket. Ezért vettem egy fémkeresőt, és nekivágtam a kalandnak. Szeretek olyan helyekre menni, ahová senki sem mer vagy akar. Sokszor gondolom azt a túráim után: ember legyen a talpán, aki követni tud engem.

A szenvedély végül meghozta gyümölcsét. Bakó Csaba az egyik kirándulása során filmekbe illő pillanatokat élhetett át. – Ezen a napon reggeltől délutánig járkáltam „s” alakban egy Sopron melletti terepen, de nem bukkantam érdekességre. Elindultam hát visszafelé az autóm mellé. A mellettem már csak céltalanul lógatott fémkereső egyszer csak megszólalt. Nagyon erős jelet adott, ezért megtorpantam. Elkezdtem ásni, és rá is bukkantam néhány láthatóan régi bronztárgyra. Hét darabot ástam ki óvatosan, már ekkor tudtam, hogy elképesztő dologra bukkantam. Nem bolygattam tovább a leletet, ugyanis ezzel a laikusok nagy károkat tudnak okozni. Gondosan visszatemettem a tárgyakat, és megjelöltem a helyszínt.

A fémkereső számára kérdés sem lehetett, hogy értesítenie kell a területileg illetékes múzeumot. A leletek valódi jelentőségét ugyanis hivatalos régészek tudják felderíteni. Bakó Csaba a Soproni Témában olvasott a Soproni Múzeum Közösségi Régészet Programjáról. Megkereste az intézményt, amelynek szakemberei biztonságos helyre tették a leletet.

A kutatás során kiderült: a fémkereső a Kr. e. 2300–2200 környékéről származó, 30 darabos leletre bukkant, amely egyenként átlagosan 20 dekagramm súlyú bronz műtárgyat foglal magában. Ehhez hasonlót még nem találtak hazánkban. (Erről lapunk már beszámolt: Példátlan lelet, Soproni Téma, 2021. október 13.) Bakó Csaba azt mondta, továbbra is szorosan együttműködik majd a Soproni Múzeummal.