A soproni Pannonia Úszó Egylet ifjú versenyzőjeként 1924-ben Pörtschachban megnyerte az osztrák–magyar úszóviadal ifjúsági műugró számát, majd egy évvel később Kaposváron lett ifjúsági bajnok. „Vécsei Vilmos lett a magyar vidék legjobb műugrója, immár harmadszor!” – tudósít pécsi sikeréről vastag betűs címmel a Soproni Hírlap 1936. július 15-i száma; Pécsen a hazaiak kedvencét, Novotarszky Antalt győzte le.

„Az egyik pécsi katonapajtása még az öltözőbe beküldött neki egy kiló csokoládét. Gyönyörű díjakat hozott haza. Egy Zsolnay-vázát, az értéke száz pengő, művészi kidolgozású hamutartót, s nagy bronz érmet. Pécsett banketten ünnepelték, itthon virággal várták az állomáson. Ez a fiatal gyerek évről-évre dicsőséget hozott Sopronnak. Talán jó volna, ha a város is adna már neki a virág mellé egy kicsit nagyobb darab kenyeret.” – írja a továbbiakban egykori kollégánk. Sportkarrierje során többször is kritizálták az ő eredeti családnevét, hisz ő Weisszenbeck Vilmosként érte el kezdeti sikereit, mígnem elmesélése szerint még az érettségi előtt megnyert egy ifjúsági műugró versenyt Budapesten, ahol a díjátadó Horthy Miklós kormányzó volt, aki megkérdezte a nevét. „Hogy lehet egy ilyen derék magyar fiatalembernek efféle német neve, legyél fiam te Vécsei, bár az védett név, de én részedre engedélyezni fogom” – így a kormányzó.

Vécsei Vilmos sokoldalú sportember volt: „A vízzel rokon műkorcsolyázó-sportban nemcsak a »kűröket« rajzolta a bakteri jégpálya vasárnap délelőtti szűztiszta jegére, hanem az elkerített középen a Hauer-fiúkkal és Katter Hédivel lendületesen keringőztek is…” – írta visszaemlékezésében egykori osztálytársa, id. dr. Arszin Miklós.

1956-ban elhagyta szülővárosát, családjával Bécsben telepedett le, de a rendszerváltást követően rendszeresen hazajárt, ilyenkor mindig a várkerületi Puskás sörözőben ebédelt.

„Vécsei Vilmos halálával, korának jellegzetes típusa lévén, távozik lassan-lassan kortárs generációja, eltűnt a Nagy- és Kisuszoda, vele együtt sportcivilizációja végérvényesen és visszahozhatatlanul!”.

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás

Tekintse meg kvízünket!