A legtöbb faj magját ősszel kell összegyűjteni, ilyen például a szelídgesztenye, a babérmeggy vagy a magnólia. Ezeknek hideghatásra van szükségük ahhoz, hogy tavasszal csírázhassanak.

– Az összegyűjtött magokat ilyenkor vermeljük, vagyis egy lyukas vödör aljára körülbelül 10 centiméter vastagságban homokot teszünk, vékony rétegben rászórjuk a magokat, megint néhány centi homok következik, majd újból a magok – tudtuk meg Kónya Kristóf erdész, parképítő és -fenntartó, valamint dísznövénytermesztő technikustól. – Ezt a műveletet ismételjük a magkészlet végéig.

Vannak azonban olyan magok is, amelyek nem bírják a hideget, például a ciprusfajok. Ezeket tavasszal kell elvetni, akkor, amikor már sejtjük, hogy nem lesznek fagyok, amelyek a csíracsemetéket elpusztítanák. Addig száraz, fagymentes helyen, például egy pincében, befőttesüvegekben érdemes tárolni azokat.

– A növényszaporítás közismert módja még a zölddugványozás – folytatta a szakember. – Ez úgy történik, hogy júliusban hajtásokat metszenek le a szaporítani kívánt növényről, amelyeket fóliasátorban, megfelelő közegbe (tőzeg, perlit, homok) dugdosnak le. A hajtásokon csak egy-két levelet hagynak, ezeket is félbevágják, hogy ne párologtassanak, amíg gyökeret nem eresztenek. Amikor már ez is megtörtént, cserepezik a növényeket.

Az oltást tipikusan a kertészetekben vásárolt gyümölcsfáknál alkalmazzák. Gyors módszer és nagyon jó arra, hogy egyes nemesített fajtákat olyan talajon is tudjanak termeszteni, ahol azok egyébként nem élnének meg a saját gyökerükkel.

– Magról vetnek alanyt, például vadalmát, majd augusztusban a tövébe metszenek egy T betűt – magyarázza a laikusok számára is érthetően Kristóf. – Kihajtogatják a vékony kérget, aztán belecsúsztatják a T-metszésbe egy nemes almafa rügyét, végül oltószalaggal körbetekerik. Ha a rügy sikeresen hozzánőtt a fához, tavasszal kihajt. Ekkor az oltás fölött néhány centivel levágják a vadalma többi részét, hogy helyette a nemesített változat tudjon tovább növekedni.