A primula őshonos fajtáit a természetben is megcsodálhatjuk, ám a virágboltokban a nemesített változatokkal találkozhatunk.

– Az egyik legnépszerűbb tavaszi növény, valószínűleg annak köszönhetően, hogy megfizethető – tudtuk meg Zügn Judit virágüzlet-tulajdonostól. – A lehető legváltozatosabb színárnyalatokban kapható. Van belőle sárga, piros, lila, rózsaszín is. Különféle fajtái léteznek a 10-től 40 centiméteres bokrúakig, melyek gondozása nagyjából azonos.

Az évelő növény az enyhén savanyú, tőzeges talajt kedveli. A legérzékenyebb a hőmérsékletre: csak a hűvös (10 és 20 fok közötti) helyeken pompázik, a tűző napsütést pedig egyáltalán nem bírja. Már ilyenkor ki lehet ültetni a balkonládába vagy a kertbe, és számíthatunk rá, hogy a nagy melegek beálltáig virágozni fog.

– Nagyon magas a vízigénye, a szárazságot nem tolerálja – folytatta Judit. – Vízhiányos állapotban hamar elkezdenek sárgulni, hullani a levelei, lankadni a virágai. Alapvetően kiültetendő növény, de van szobai fajtája is, amit „szobai kankalin” néven találhatunk meg a virágárusoknál jóval drágábban. Kint válik évelővé, ha lakásban akarjuk tartani, északi fekvésű, hűvös, napfénytől mentes, de világos helyet válasszunk neki!

A kankalinnak a tápanyagigénye is nagyon magas, még nyáron is tápozni kell a naptól védett ágyásban. Szaporítására többféle módszer is kínálkozik. Elvirágzás után mi magunk is gyűjthetünk magokat a növényről, ebben az esetben azonban számíthatunk rá, hogy az utód majdnem biztos, hogy sárga lesz. Éppen ezért ajánlott inkább a kereskedelmi forgalomban kapható magokat elvetni. A primula tőosztással való szaporítása jóval nehezebb. Meg kell várni, hogy a növény akkorára nőjön, hogy két tő alakuljon ki rajta, majd éles késsel megkísérelhetjük az egyiket leválasztani.