Bár a koronavírus-helyzet miatt most nem fogadhatnak vendégeket az éttermek, kávézók, Kasléder Emese teaházának kilincsét szinte egymásnak adják az emberek. Sokan térnek be, hogy vigyenek magukkal egy bögre forró teát vagy kávét, mások csomagolva kérik a karácsonyi ajándéknak szánt teakülönlegességeket. – 2004-ben kerültem Sopronba Erdélyből, Sepsiszentgyörgyről – kezdte történetét Emese. – Az eredeti végzettségem óvodapedagógus, tanítónő, dolgoztam is négy évet óvodában, szinte ott nőttem fel a gyerekek között. Mindig is vonzottak a gyógyító szakmák, szerettem volna gyógypedagógiával foglalkozni. Aztán máshogy alakult az élet, Sopronban először a Kisalföldnél dolgoztam korrektorként, majd 2007-ben elkezdődött a nagy kaland. Ekkor az egyik belvárosi teázó nagykereskedelmi részlegére kerültem. Úgy éreztem, hogy nem bírok papírból dolgozni, meg szerettem volna ismerni a termékeket, ezért sok időt töltöttem a boltban.

Emese elmerült a teák világában, a látvány és az illat magával ragadta, ahogy fogalmazott: megszületett benne a csoda, nem tudta elképzelni már a napjait tea nélkül.

– 2008-ban egy ismerős megkérdezte, hogy hol dolgozom – folytatta. – Mondtam, hogy egy teázóban. Erre visszakérdezett, hogy a tiéd? Nem tudom miért, de egy belső hang azt mondatta velem hogy nem, de majd lesz. A válaszon magam is meglepődtem.

Miután a teázó bezárt, Emese elindította a saját vállalkozását. Először a Színház utca 13-ban nyitott teázót, majd 2012 tavaszán átköltözött a mostani helyére. Kezdetektől fogva dohányzás- és kólamentes volt a teaház, de a soproniak hamar megszokták és megszerették az otthonos üzletet.

– Most kétszáznál több fajta teát tartok, ehhez még hozzájön a szezonális kínálat – mesélte büszkén Emese. – A vásárlóim egy része azért jön, mert kapott a teáinkból, és szeretne még inni belőle, a másik részének barátok ajánlották a helyet. Sok törzsvendégem van, az pedig külön büszkeség, amikor az ország másik részéből is érkeznek „megbízatással” vásárlók, mert vinniük kell haza abból a kedvenc teából. Köszönettel tartozom azért, hogy megtisztelnek bizalmukkal, és az általam javasolt teákat bátran választják, fogyasztják. A tea szerintem egy olyan kaland, amely mindig új perspektívákat nyit. Ezek az édes, mély illatok olyan élményeket, olyan emlékeket szabadítanak fel bennünk, amelyeket mélyen eltemettünk magunkban. Én például a gyógyteákat kóstolva újra a nagymamám tisztaszobájában vagyok, ami le van sötétítve, és az újságpapírokra kiterítve száradnak a gyógynövények.

Emese az utóbbi években elmélyült a rengeteg pozitív hatással bíró rooibos és gyógyteák világában, folyamatosan tanul, hogy ezeket még hatékonyabban tudja alkalmazni és célzottan ajánlani.

– Nem vagyok orvos, nem vagyok gyógyszerész, de az a célom, hogy a lehető legjobb tudásom szerint segítsek – hangsúlyozta vendéglátóm. – Amióta 2009-ben megnyitottam az első teaházat, folyamatosan tanulok, olvasok. Az elmúlt hónapokban a vírus hatására sikerült még jobban visszatalálnom a természethez. A gyerekkoromban megálmodott segítő pálya mostanra valósággá vált – a teákon keresztül. Hálás vagyok ezért...