– A banánfa az egyik kedvenc növényem, melynek hosszú távú gondozását mindig kihívásnak tekintem – mesélte Jády-Mórocz Lívia virágüzlet-tulajdonos. – Sokat segít eredeti élőhelyének ismerete. Egy Indonéziába tett utazásom alkalmával rácsodálkoztam, hogy úgy nő a patak partján, mint nálunk a fű. Ott a magasságát egy év alatt éri el. Ha beérik a gyümölcse, az egymásra lapuló levelekből álló szára elpusztul, és a gyöktörzséről hajt újra.

A legnagyobb banánültetvények a Közel-Keleten és Dél-Amerikában találhatóak. Mit is tegyünk a növénnyel a mi égövünkön?

– A banánfélék szeretik a vizet, a párát, a meleget, a napfényt – folytatta a virágkötő. – Tápanyagban nagyon gazdag, trágyás, tőzeges, laza talajba ültessük, bőségesen öntözzük! A nagyobb méretre növőket nyáron a szabadban is tarthatjuk. Megerősödik a növényünk, ha a téli hónapokban teljesen visszavágjuk, és fagymentes, védett helyen várhatja, hogy újra kihajthasson tavasszal. Sarjait éles késsel válasszuk le a gyöktörzsről! A keletkezett sebet fertőtlenítsük (például fahéjjal), és hagyjuk, hogy beszáradjon az okozott sérülés! A visszavágás után ne érje nedvesség körülbelül két hétig!

A szobai törpebanán télen is dísze otthonunknak. Jól tűri a fűtés melegét, de a száraz levegőt kevésbé. Vízzel töltött, nagyobb cserépalátéttel gondoskodhatunk páraigényéről.