Képzeljük el a helyzetet: nap végén, amikor már minden elcsendesedett, a kanapén ülve könyvet veszünk a kezünkbe, olvasni kezdünk, és egyszer csak halk neszre leszünk figyelmesek. Percegő hangot hallunk a faablakunk környékén, mert annak bizony nemkívánatos lakója van...

– Hazánkban a leggyakrabban előforduló, beépített faszerkezeteket károsító farontók a cincérek és a kopogóbogarak (a köznyelvben szúbogarak, bár azoktól életmódjukban jelentősen különböznek) – kezdte prof. dr. Lakatos Ferenc, a Soproni Egyetem kutatási és külügyi rektorhelyettese. – Új faanyaggal is bekerülhetnek az otthonokba, de a régiben is megtelepszenek. A külvilággal érintkező felületek, illetve azok, amelyek vizet kaphatnak, gombásodhatnak, különösen ki vannak téve a fertőzéseknek.

A farontó bogarak jellemzően az épületek tető- és az ablakok tokszerkezetét, gerendákat, de akár bútorokat vagy fából készült szobrokat is megtámadhatnak. Míg a kopogóbogár bármilyen fát, addig a cincérek főleg a fenyőt kedvelik, a magasabb nedvességtartalom mindkét faj számára fontos. – Lárváik pusztítják a fát, azzal táplálkoznak, a lárvaállapot pedig 2–5, de akár 10 évig is eltarthat – folytatta a szakember. – Jelenlétükre a fa rágása közben kiadott percegő hang, a kihulló, lisztszerű rágcsálék utal. Egyes cincérek lárvái a fa külső részét épen hagyják (körülbelül fél millimétert), de az körömmel vagy késsel könnyen benyomható, alatta ott lesz a rágcsálék.

Prof. dr. Lakatos Ferenc kiemelte, ahogy az ember a házát a betörők ellen védi, úgy kell védenünk épületeink faszerkezeteit is a kártevők ellen. Az első és legfontosabb, hogy elriasszuk ezeket a bogarakat. A felületkezelő és faanyagvédő szereknek nagy szerepük van ebben – használjuk őket! Ha a farontó már beköltözött, célszerű a megfertőződött részeket eltávolítani, kicserélni, majd a visszamaradó elemeket faanyagvédő szerrel kezelni.