Az Erdő Háza vadasparkjában lévő számos madár- és apróvadfaj mellett a hazánkban megtalálható öt nagyvad is kapott kifutót. Közülük most a vaddisznókat (Sus scrofa) mutatjuk be. Kondának hívott csapatukat az Emma nevű felnőtt kocán kívül hét, tavaly született malac, azaz süldő alkotja. – Emma példás koca módjára neveli és vezeti a süldőket – tudtuk meg Sárközy Árontól, az Erdő Háza ökoturisztikai asszisztensétől. – Az Erdő Házában csak a fejlődő süldők között találhatók kanok.

A felnőtt példányok nemét viszonylag könnyű megmondani: a kanok a párzási időszakon kívül magányosan élnek, termetük meghaladja a kocáékét, valamint jól láthatók az agyarnak – nőstényeknél kampónak – nevezett szemfogaik. A felső és alsó agyarpárok elhelyezkedésükből adódóan koptatják, élesre és hegyesre fenik egymást. Ezzel egyrészt a ragadozók, másrészt egymás ellen is harcolnak. A kifutónál található információs tábla leírásában olvasható, hogy a párzási időszakban a hasonló korú kanok olykor rendkívül heves küzdelmet folytatnak: agyaraikkal egymás álla alá vagy oldalba hasítják egymást. Ezt az őszi és téli párzási időszakot búgásnak hívjuk. Körülbelül 120 nap vemhesség után a koca malacozóvackában születnek meg a csíkos kicsinyek, amelyek féléves korukra már önellátóvá válnak.

Sárközy Áron elmondta, a konda remekül érzi magát az Erdő Házában. – A disznók túrásaik mellett elkezdtek egy dagonyát kialakítani, ebben segítettünk nekik. A sárban való fürdés szőrük összetapasztásával segít az élősködők távoltartásában és az úgynevezett páncél kialakításában – magyarázta. Míg a vadon élő példányok általában 12 évig, a fogságban lévők 20 évig is élhetnek, a látogatók így még hosszú ideig találkozhatnak a konda tagjaival.

A vaddisznók a magyar történelem alakításából is kivették részüket: a feltételezések szerint I. Szent István király örököse, Szent Imre herceg, valamint Zrínyi Miklós hadvezér is vadászat közben esett vaddisznótámadás áldozatául. Elbeszélések alapján a rómaiak több háborúban is használtak olykor szurokkal bekent és meggyújtott, majd a csatatéren szabadon eresztett vaddisznókat az ellenséges csapatok, különösen a harci elefántok összezavarására.