Winkler Zsuzsanna korábban bútortervezőként dolgozott. A hitel szorítása és a négy gyermeke iránt érzett felelősség kényszerítette arra, hogy végül Ausztriában vállaljon munkát.

– Egy Michelin-csillagos séf mellé kerültem mosogatónak, és beleszerettem a gasztronómiába – mesélte. – Rögtön beiratkoztam egy cukrásziskolába, és a főnök beállított maga mellé. Évekig heti 70 órát dolgoztam, de imádtam! Azt szoktam mondani, hogy a kreativitásomat a papírról a tányérra vittem át.

Zsuzsa számára fontos az önállóság, a szabad alkotás lehetősége. Először megálmodja a kompozíciót, majd a színekhez választ ízeket.

– Négy évvel ezelőtt letettem a mestervizsgát – folytatta. – Egy kávézó és cukrászatban dolgozom, ahol főként formatortákat és esküvői tortákat készítek. A szívem csücske azonban a tányérdesszert. A nyitott porták napján merült fel bennem a gondolat, hogy az általam kedvelt soproni védjegyesek ízeit desszertekbe építsem.

Zsuzsa először a Szentkői müncheni világos sört kombinálta malátasziruppal, és öntötte kavicsformába. Azután a Veritée rózsaszörpjéből rózsadesszertet, a zsályaszörpből pedig dióval és áfonyával megspékelt sajtos különlegességet készített.

– A Vincellér-ház késői zenitjéből bodzás édességet kreáltam, utalva arra, hogy Fertőbozt mindig is ezzel a növénnyel hozták összefüggésbe – részletezte. – Tervezem, hogy a közeljövőben a termékeimet a nagyközönség számára is elérhetővé teszem.

Zsuzsa kifogyhatatlan az ötletekből: legújabb desszertjét liofilizált (fagyasztással szárított) gyümölcsökből komponálja meg, és hamarosan a barátok tányérjára kerül homoktövises zserbója is.