Már az ókori görögök és rómaiak is aszalással tartósították élelmiszereik nagy részét – még a halat és a húst is. Egy tiszta ponyvát esőtől védhető, szellős helyen kiterítettek, az aszalásra szánt élelmiszert megfelelő távolságra egymástól a ponyvára helyezték, s hagyták, hogy a nap kiszárítsa. Régről ismert aszalt gyümölcs például a mazsola (szőlő) és a füge. A módszer azóta sem változott túl sokat.

– Azért is kedveljük annyira ezt az eljárást, mert rendkívül környezetbarát és energiahatékony – tudtuk meg Ruskó Krisztián őstermelőtől. – Aszalni bármilyen gyümölcsöt és zöldséget lehet, aminek van víztartalma, a módszer lényege ugyanis az, hogy a nedvességet – terménytől függően – negyven és hetven fok közötti hőmérsékleten lassan elpárologtatjuk belőle. Ha aszalógépünk van, a használati utasítás tartalmaz arra vonatkozó információkat, hogy mit, hány fokon érdemes aszalni. A szárítás következtében a terményben nem tudnak megmaradni a rossz baktériumok és a penészgombák.

Krisztián és felesége eladásra is készít aszalványokat: idén almát, körtét, fügét, szilvát és paradicsomot aszaltak.

– Mivel példátlanul forró nyarunk volt, a napon is tudtunk aszalni, ehhez ugyanis legalább harmincöt fokos hőmérséklet szükséges – tette hozzá Ruskó Krisztián. – Ilyenkor két dologra kell odafigyelnünk: az egyik, hogy a gyümölcsöket, zöldségeket védjük a rovarok ellen vagy egy szúnyog-, vagy egy még annál is sűrűbb szövésű hálóval, a másik pedig, hogy a termények körül legyen ventilláció, vagyis tegyük azokat egy rácsra. Ezzel az eljárással idén koktélparadicsomot tartósítottunk: félbevágtuk őket, és két teljes napig a napon hagytuk. Éjszakára természetesen bevittük zárt térbe, hogy ne ártson nekik a pára. A kész aszalványokat zárt, hűvös, száraz helyen kell tárolni, például befőttesüvegben. Így akár évekig sem veszítenek az élvezeti értékükből.

Tekintse meg kvízünket!