A szakkönyvek szerint a következők miatt célszerű magaságyást építenünk: ott is lehet veteményesünk, ahol rossz a termőtalaj: mivel a talajszint fölött van 40–50 centiméterrel, a talaj jobban átmelegszik, továbbá praktikus, kényelmes, mivel nem kell hajolgatnunk.

– Az építés kezdetén felvesszük a méretet – mondta Nagy Zsolt, az egyik soproni díszfaiskola tulajdonosa. – Célszerű téglalap alakút készítenünk, melynek szélessége általában 1,2 méter, a hosszúságát pedig a rendelkezésünkre álló hely határozza meg: találkoztam már 4 méter, de 0,8 méter hosszúságúval is. Az oldala lehet fa, műanyag, betonelemekből rakott, de fémlemez is.

A szilárd oldalakat először rögzítsük a talajhoz, majd béleljük ki a magaságyásunkat vízáteresztő filccel! Ezután töltsük fel három, nagyjából egyforma vastagságú réteggel: alulra kerülnek a kerti durva aprítékok (ágak, gallyak, nyesedék), a következő réteget a megérett komposzt (egyes kereskedésekben készen is kapható) alkotja, a tetejére pedig jó minőségű, szerves trágyával 1:5 arányban dúsított termőtalaj kerül. A talajt évente egyszer javasolt pótolni. Érdemes odafigyelni arra, hogy a magaságyásba ne kerüljön magas csersavtartalmú komposzt, növekedésgátló anyagot tartalmazó diófalevél, illetve beteg növényi rész.

– Azt tartom praktikusnak, ha a magaságyás maximálisan ki van használva – folytatja a növényvédelmi mérnök. – Március környékén már ültethetünk bele dughagymát, fejes salátát, hónapos retket, amelyek körülbelül egy–két hónap alatt teremnek. A fagyosszentek után következhet a klasszikus zöldségnövények – a paprika-, paradicsom-, cukkini-, padlizsánpalánták – elültetése. Ha még van helyünk, augusztusban beiktathatunk egy másodvetést: céklát és áttelelő spenótot, rukkolát, bordás kelt ültethetünk.

A magaságyásba telepíthetünk bogyós gyümölcsűeket – földi epret, ribizlit, köszmétét, esetleg szedret is. Az áfonyafélék speciális talajt igényelnek, melyre tökéletes megoldást jelenthet a magaságyás. Sokan kizárólag fűszernövények termesztésére használják parányi magaságyásukat.