A pozsgás növények vagy szukkulensek megvastagodott törzsükben, leveleikben vizet tárolnak. Azért is kedvelik őket annyira a virágkötészetben, mert – víztározó szerepük miatt – a gyökerük nélkül is hónapokig elállnak. Remekül használhatóak koszorúkhoz, faliképekhez, díszdobozokhoz. Leggyakoribb csoportjaik a szemölcsliliomok, a kövirózsafélék és a varjúhájak. Utóbbiak családjába tartozik a pozsgafa vagy majomfa, ami nem azonos a majomkenyérfával.

– A pozsgás növényeknek jó vízáteresztő-képességű talajra van szükségük. Ha otthon keverjük ki a földjüket, mindenképp tegyünk bele perlitet vagy apró kavicsokat! – tudtuk meg Zügn Judit virágüzlet-tulajdonostól. – A nem áttelelő fajták tavasztól őszig jól érzik magukat a szabadban. Legjobb 5 és 10 fok között, fényes helyen teleltetni őket, az 5 fok alatti hőmérsékletet már nehezen viselik. Fontos, hogy olyan edénybe ültessük őket, amelynek alul van kifolyónyílása. Szobai tartás esetén lényeges, hogy a kaspó aljára kavicsréteget helyezzünk. Ültetéskor érdemes a föld tetejére nagyobb kavicsokat tennünk.

A szukkulensek a legfényigényesebb növények közé tartoznak. Ablakban kell őket tartani, ami lehet akár a fűtőtest fölött is. A tűző napot is bírják, viszont ha kivisszük őket a szabadba, fokozatosan szoktassuk őket a meleghez, nehogy megégjenek a leveleik!

– A legtöbb pozsgás a túlöntözés következtében pusztul el – folytatta a szakember. – Mivel a levelükben lévő vízből hónapokig képesek elélni, ezért nagyon kevés vizet igényelnek. Mindig meg kell fogni a földjüket, és csak ha nagyon száraz, akkor kell őket meglocsolni. Arra is érdemes odafigyelni, hogy a víz mindig a földjükre kerüljön, soha ne a levelükre. A levelek ráncosodása jelzi a túlöntözést, ami már a rothadás előjele.

Judit óva int minket attól, hogy a – mostanában rendkívül divatos – zárt üvegekbe ültetett példányokból vásároljunk, ugyanis az óriási páratartalom miatt ezek az élőlények némi szenvedés után gyorsan elpusztulnak.