Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Hűségfal a pálos pincében
– Másoknak kútjaik vannak, ahová bedobatjuk a szerencsehozó pénzeket, nálunk a falra ragasztják – mesélte Bónis Péter. Fotó: Filep István

A pálosok rendje teljes, összefüggő föld alatti pincerendszert épített ki Sopronban

Hűségfal a pálos pincében

| Laklia-Szilágyi Andrea | Zöld Sopron

Zamatos, testes, illatos vagy gyümölcsös – legtöbben ezeket a jegyeket keressük egy jó borban. Egy azonban biztos: a soproni nedűk méltán híresek, bárki megtalálhatja köztük a kedvencét. A borkészítés művészete a gazdában rejlik, azonban a folyamat „boszorkánykonyhája” a pince…

(5.) „Ha ezek a falak mesélni tudnának”… mind számtalanszor hallottuk már a kifejezést. A Gesztenyés körúti pálos pince falait nem tudtuk szóra bírni, ezért az ott működő Bónis-Reitter Borászat tulajdonosát hívtuk segítségül.

A pince történetében nagy szerepet játszott a pálos rend: ők építették és alapították a 15. század végén, és 1786-ig – míg fel nem oszlatták a szerzetesrendet – az ő tulajdonukban volt. A rend tagjai egy teljes föld alatti pincerendszert építettek ki, ágai messze elértek a felszín alatt.

– Láttam hőkamerás felvételeket, melyeken jól látszott, hogy a Lővér Pince alagsorán keresztül egészen a Petőfi térig elért a pincénk, és állítólag a Gyógygödörnél ért véget – ismertette Bónis Péter, a borászat tulajdonosa. – Egyértelmű, hogy egy nagyobb rendszer része volt régebben. Gangl Szabolccsal gyakran beszélgetünk arról, hogy talán a mi pincéink is összeköttetésben voltak valaha.

Az biztos, hogy a rendszer a sopronbánfalvi pálos–karmelita kolostorból indult, és a Gesztenyés körút házai alatt található pincék a részét képzik. A II. világháború idején az alagsorokat berobbantották, emiatt széttagolódtak.

Péter elmondása szerint a robbantások után is a pálos pince területe lett a második legnagyobb – 680 négyzetméter – Sopronban. A 2000-es évek elején voltak próbálkozások a szomszédok részéről, hogy a törmelékeket elbontva újra összekössék a rendszer ágait, azonban ez túl veszélyesnek bizonyult.

A pálosok feloszlatása után a pincét a karmelita rend kapta meg, és több mint 100 éven át ők használták. Az 1900-as évek eleje azonban nagy változásokat hozott: az I. világháború kitörése miatt a város visszavette és katonai kórházként üzemeltette tovább. – Az ezt követő években légópince (óvóhely – a szerk.) is volt, a II. világháború bombázásaikor pedig menekülési útvonalként és lovas laktanyaként is funkcionált – folytatta a tulajdonos. – Továbbá az 1980-as évek közepén – ugyan csak 1–2 évig – óvodai és általános iskolai tanteremként is használták a szárnyakat. Pár hónappal ezelőtt az egykor itt tanulók tartottak egy osztálytalálkozót is.

A Bónis-Reitter márkát 2014-ben találta ki Péter feleségével, Bónisné Farkas Petrával, azonban a szőlészethez fűződő szeretete sokkal korábbra nyúlik vissza. Családja az üknagyszülőkig visszamenően borászattal foglalkozott, így ő is tudatosan készült erre a pályára. – A nagypapámék 1993-ban kezdték el bérelni a pincét, 1997-ben vásárolták meg a várostól egy részét – akkoriban ugyanis 22 tulajdonosa volt. 2000-re már csak nyolcan maradtunk, ma pedig két tulajdonostársunk van – árulta el Péter.

A család jelenleg 9 hektáron gazdálkodik, évente több mint 10.000 üveg bort palackoznak. Prémium boraikat tradicionálisan, fahordókban tárolják, a többi nedű reduktív eljárással, fémhordókban készül.

Ha figyelmesen járunk Péterék kóstolótermében, emlék pénzérmeket fedezhetünk fel a falon.

– Másoknak kútjaik vannak, ahová bedobatjuk a szerencsehozó pénzeket, nálunk a falra ragasztják. Ez a mi hűségfalunk. Volt, hogy a vendégeink egymás nyakába álltak, hogy a plafonra tudják ragasztani az érméket – zárta Bónis Péter.

(Folytatjuk.)

Tekintse meg kvízünket!

Kapcsolódó cikkek