A meghitt karácsony dísze
2024. 12. 04. | Madarász RékaMíg régen szinte mindenki lucfenyőt díszített fel szentestére, addig ma már az számít ritkaságnak, ha valaki nem nordmann jegenyét választ. Az ára ugy...
Zamatos, testes, illatos vagy gyümölcsös – legtöbben ezeket a jegyeket keressük egy jó borban. Egy azonban biztos: a soproni nedűk méltán híresek, bárki megtalálhatja köztük a kedvencét. A borkészítés művészete a gazdában rejlik, azonban a folyamat „boszorkánykonyhája” a pince…
(5.) „Ha ezek a falak mesélni tudnának”… mind számtalanszor hallottuk már a kifejezést. A Gesztenyés körúti pálos pince falait nem tudtuk szóra bírni, ezért az ott működő Bónis-Reitter Borászat tulajdonosát hívtuk segítségül.
A pince történetében nagy szerepet játszott a pálos rend: ők építették és alapították a 15. század végén, és 1786-ig – míg fel nem oszlatták a szerzetesrendet – az ő tulajdonukban volt. A rend tagjai egy teljes föld alatti pincerendszert építettek ki, ágai messze elértek a felszín alatt.
– Láttam hőkamerás felvételeket, melyeken jól látszott, hogy a Lővér Pince alagsorán keresztül egészen a Petőfi térig elért a pincénk, és állítólag a Gyógygödörnél ért véget – ismertette Bónis Péter, a borászat tulajdonosa. – Egyértelmű, hogy egy nagyobb rendszer része volt régebben. Gangl Szabolccsal gyakran beszélgetünk arról, hogy talán a mi pincéink is összeköttetésben voltak valaha.
Az biztos, hogy a rendszer a sopronbánfalvi pálos–karmelita kolostorból indult, és a Gesztenyés körút házai alatt található pincék a részét képzik. A II. világháború idején az alagsorokat berobbantották, emiatt széttagolódtak.
Péter elmondása szerint a robbantások után is a pálos pince területe lett a második legnagyobb – 680 négyzetméter – Sopronban. A 2000-es évek elején voltak próbálkozások a szomszédok részéről, hogy a törmelékeket elbontva újra összekössék a rendszer ágait, azonban ez túl veszélyesnek bizonyult.
A pálosok feloszlatása után a pincét a karmelita rend kapta meg, és több mint 100 éven át ők használták. Az 1900-as évek eleje azonban nagy változásokat hozott: az I. világháború kitörése miatt a város visszavette és katonai kórházként üzemeltette tovább. – Az ezt követő években légópince (óvóhely – a szerk.) is volt, a II. világháború bombázásaikor pedig menekülési útvonalként és lovas laktanyaként is funkcionált – folytatta a tulajdonos. – Továbbá az 1980-as évek közepén – ugyan csak 1–2 évig – óvodai és általános iskolai tanteremként is használták a szárnyakat. Pár hónappal ezelőtt az egykor itt tanulók tartottak egy osztálytalálkozót is.
A Bónis-Reitter márkát 2014-ben találta ki Péter feleségével, Bónisné Farkas Petrával, azonban a szőlészethez fűződő szeretete sokkal korábbra nyúlik vissza. Családja az üknagyszülőkig visszamenően borászattal foglalkozott, így ő is tudatosan készült erre a pályára. – A nagypapámék 1993-ban kezdték el bérelni a pincét, 1997-ben vásárolták meg a várostól egy részét – akkoriban ugyanis 22 tulajdonosa volt. 2000-re már csak nyolcan maradtunk, ma pedig két tulajdonostársunk van – árulta el Péter.
A család jelenleg 9 hektáron gazdálkodik, évente több mint 10.000 üveg bort palackoznak. Prémium boraikat tradicionálisan, fahordókban tárolják, a többi nedű reduktív eljárással, fémhordókban készül.
Ha figyelmesen járunk Péterék kóstolótermében, emlék pénzérmeket fedezhetünk fel a falon.
– Másoknak kútjaik vannak, ahová bedobatjuk a szerencsehozó pénzeket, nálunk a falra ragasztják. Ez a mi hűségfalunk. Volt, hogy a vendégeink egymás nyakába álltak, hogy a plafonra tudják ragasztani az érméket – zárta Bónis Péter.
(Folytatjuk.)
Míg régen szinte mindenki lucfenyőt díszített fel szentestére, addig ma már az számít ritkaságnak, ha valaki nem nordmann jegenyét választ. Az ára ugy...
Zamatos, testes, illatos vagy gyümölcsös – legtöbben ezeket a jegyeket keressük egy jó borban. Egy azonban biztos: a soproni nedűk méltán híresek, bár...