Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Kaszinó és borospince
Károlyi Balázs elmondta: családjuk saját bort nem készít, a Sopron környéki legjobb termelők nedűit igyekeznek bemutatni a Petőfi–Károlyi pincében. Fotók: Filep István

Tágas, több mint 200 éves pincerendszer húzódik meg a Petőfi tér 3. alatt

Kaszinó és borospince

| Laklia-Szilágyi Andrea | Zöld Sopron

Zamatos, testes, illatos vagy gyümölcsös – legtöbben ezeket a jegyeket keressük egy jó borban. Egy azonban biztos: a soproni nedűk méltán híresek, bárki megtalálhatja köztük a kedvencét. A borkészítés művészete a gazdában rejlik, azonban a folyamat „boszorkánykonyhája” a pince…

(7.) Eddigi írásainkból kiderült, a soproni borospincék története izgalmas olvasmány. Nem kivétel a belvárosi Petőfi–Károlyi pince sem, amelynek története több mint 200 évet ölel fel.

A Petőfi tér 3. alatt található épületet – amely eredetileg az első magyarországi kaszinóként üzemelt – 1789-ben építtette Pejachevich Károly, azonban az alatta húzódó pincerendszer építésének pontos dátuma nem ismert. A valószínűleg Ringer József által tervezett tömb az akkori társasági élet központi helyszínévé vált. Az épület 1834-ben leégett, a homlokzatán álló szobrok rádőltek a tetőre, ezért szinte menthetetlenné vált. Egy évvel később Lössl Ferenc tervei alapján azonban renoválták. – A városi levéltárban lévő terv azt mutatja, hogy Lössl Ferenc erősen ragaszkodhatott a korábbi, késő barokk formákhoz – kezdte Károlyi Balázs európai kőfaragó mester, a Petőfi–Károlyi pince egyik üzemeltetője. – Az épületben Liszt Ferenc három hangversenyt is tartott, 1820-ban, 1840-ben és 1846-ban. 1847-ben pedig otthont adott az ország első régiségkiállításának, emellett a magyar orvosok és természetvizsgálók az évi vándorgyűlését is itt rendezték meg.

A következő évtizedekben kaszárnyaként is üzemelt egészen 1891-ig, emellett 1882 és 1948 között az állami fiúiskola is itt kapott helyet. 1887-ben ide telepítették a Soproni Királyi Távirodát is. Az 1800-as évek végén jelentősen megváltozott az épület képe, Wälder József városi mérnök egyemeletessé alakíttatta. Ekkor kapta a mai, eklektikus stílusú homlokzatát is.

Az 1950-es évek államosítási hulláma a Petőfi–Károlyi pincét sem kerülte el, évtizedekig a Dózsa Termelőszövetkezet tulajdonában állt. Az 1990-es években Katona Gusztáv működtette a pincét, az új évezred kezdetén pedig már a Károlyi család, Zách Zoltán segítségével. 2005-ben az Európai Borlovagrend Soproni Legáció megalapítása első lépéseinek is otthont adtak a több száz éves falak.

Az édesapa, Károlyi Gyula sommelier és okleveles borbíráló végzettséggel is rendelkezik. Fiát, Balázst is „megfertőzte” a bor szeretetével, aki az évek folyamán okleveles borbírálóvá és borajánlóvá vált. – Talán a soproniak közül is kevesen tudják, milyen tágas pincerendszer húzódik meg a Petőfi tér 3. alatt – tette hozzá Balázs. – A 600 négyzetméteres pincénk hangulatos helyszínt nyújt azoknak, akik szeretnének részt venni egy belvárosi borkóstoláson. Átalakításokat nem végeztünk rajta, így megőrizve az autentikus légkört.

A Károlyi család nem rendelkezik saját szőlőskerttel, pincéjükben sem tartanak saját bort. Furcsa mód ez az egyik előnyük sok pincészettel szemben: nem csupán egyetlen gazda választékát kínálják borkóstolóik során, hanem a környék legjobb termelőinek nedűit igyekeznek bemutatni az érdeklődnek. Nemcsak Sopronban teszik ezt, hanem országszerte. – A tavalyi évben elkezdtük üzemeltetni a Bor-ikum guruló borbárunkat. Ez azt jelenti, hogy egy street bárral járjuk az országot, és igyekszünk bemutatni a soproni borokat hazánk tőlünk messzebb lévő településein is. Fontosnak érzem, hogy minél több embernek elvigyük ezeket a nedűket. A soproni bor kincs, amit csak szeretni lehet – zárta Károlyi Balázs.

(Vége.)

Tekintse meg kvízünket!

Kapcsolódó cikkek