A bioborászat soproni „bázisa”
2025. 01. 15. | Laklia-Szilágyi AndreaZamatos, testes, illatos vagy gyümölcsös – legtöbben ezeket a jegyeket keressük egy jó borban. Egy azonban biztos: a soproni nedűk méltán híresek, bár...
Zamatos, testes, illatos vagy gyümölcsös – legtöbben ezeket a jegyeket keressük egy jó borban. Egy azonban biztos: a soproni nedűk méltán híresek, bárki megtalálhatja köztük a kedvencét. A borkészítés művészete a gazdában rejlik, azonban a folyamat „boszorkánykonyhája” a pince…
Zachár Ágnes 10 éve gazdagítja a soproni borok palettáját. Pincéje történetének kezdetéig viszont majd 200 évet kell visszautaznunk az időben...
A Balfi út 11. szám alatt kezdte meg működését 1844-ben Zettl József szesz-, likőr-, rum- és borecetgyára. Fia, Gusztáv (1852–1917) tizenöt évesen már napi tíz órákat dolgozott Flandorffer Ignác bornagykereskedő inasaként, emellett apja kereskedésében is segédkezett. 1870-től kémiát és saját kérésére festészetet tanult Bécsben. Köztudott volt róla, hogy az „igaz szerelme” nem a bor volt, hanem a festészet. A házat is ő alakította át, majd gyűjtőszenvedélyének köszönhetően régiségekkel töltötte meg azt. Emellett a gyár zavartalanul üzemelt.
A Balfi úton nem a Zachár az egyetlen, máig működő borospince, így valószínű, hogy a területe csak egy „darabkája” az út alatt futó alagútrendszernek. – A házban is több pince található, melyek nagyobbak, mint az én területem – osztotta meg lapunkkal Zachár Ágnes, a Zachár pince tulajdonosa. – Valószínű, hogy inkább azokban a helyiségekben üzemeltették a szesz- és ecetgyárat. Ez a pince kisebb, mindössze 80 négyzetméter, így elképzelhető, hogy itt csak a családnak készítettek bort.
Az 1950-es években sok másik soproni borászathoz és gyárhoz hasonlóan a szeszfőzde is állami kézbe került. A következő több mint 60 évről nem maradtak feljegyzések, ám Ágnes szerint nem ő volt az első, aki a 90-es évekbeli visszaosztások után „rendeltetésszerűen” használta a pincét. – Az elmúlt évtizedekben valaki borászkodással foglalkozott itt, de mintha egyik napról a másikra eltűnt volna. Hatalmas hordók és betonkádak fogadtak minket az első látogatáskor – folytatta Ágnes. – Nagyon sok munkánkba került, mire a helyiség elnyerte a mai kinézetét... Sem víz-, se villanyhálózat nem volt. Ki kellett üríteni az egész pincét, és eltávolítani a fekete penészt a falakról. Eleinte annyira újítottuk fel a helyiséget, hogy feldolgozásra és borkészítésre alkalmas legyen, de vendéget fogadni ekkor még nem tudtunk. Két évvel ezelőtt egy pályázat keretében sikerült befejeznünk a felújítást, kialakítottuk a borkóstoló teret is.
Ágnes bor iránti szeretete korábbi, vendéglátós pályájából fakad, a bortermelés elkezdéséhez egy barátja édesapjától kapott lehetőséget, akitől 2013-ban átvett félhektárnyi szőlőterületet. Az ezt követő évben már forgalomba kerültek az első saját nedűi. Azóta a fél hektárból összesen 4 lett – saját, 2 hektáros területének termése mellett Ágnes még további 2 hektárnyi szőlőt dolgoz fel minden évben. – Ezeket a szőlőket is mi szüreteljük. Igyekszünk a lehető legtermészetközelibb módon elkészíteni őket. Minden borunkat tradicionálisan, fahordókban tároljuk, emellett én tartom a borkóstolókat is. A pincemunkákat is egyedül csinálom a férjem segítségével. Egy évben körülbelül 5000 palack bort hozunk forgalomba. A cél, hogy ezt a mennyiséget megtartva egy személyes, családi borászat legyünk. Nem a mennyiséget, hanem a minőséget tartjuk szem előtt – zárta Zachár Ágnes.
Zamatos, testes, illatos vagy gyümölcsös – legtöbben ezeket a jegyeket keressük egy jó borban. Egy azonban biztos: a soproni nedűk méltán híresek, bár...