(2.) A Flandorffer név minden soproni számára ismerős, egybeforrt városunk történelmével. Legtöbben a Soproni Takarékpénztár megalapítását társítják hozzá, azonban hozzá kötődik a soproni borászat felvirágoztatása is: egy mai, ikonikus pincészet alapjait is ő rakta le több mint 160 évvel ezelőtt…

Flandorffer Ignác 1863-ban vásárolta meg a mai Lővér Pince területét. Ekkor egy körülbelül négyszáz négyzetméteres épületet hoztak létre a telken, majd a pincét 1865-ben megtoldották még egy ággal. Ez volt a kereskedő kisebbik „boszorkánykonyhája”: a tulajdonába tartozott a Kölcsey utcában található pince is, mely az idők során szétdarabolódott. Egy 1863-as vagyonleltár szerint körülbelül 4000 hektoliter vörösbora és fehérbora volt, emellett 2000 hektoliter Sopron Ruszt aszú borral is rendelkezett, ezeket megosztva tárolta a két pincében. Flandorffer elsősorban kereskedő volt, így korántsem biztos, hogy ennyi bort termelt. Lehetséges, hogy a készlet egy részét máshonnan vásárolta eladásra.

Flandorffer Ignác Kölcsey utcai pincéjének utcaképe

– 1865 és 1925 között más változások nem történtek a területen. 1925-ben készült egy telekfelmérés, melyen jól látható volt az akkori telek és az azon lévő épület. Akkor az Ady Endre utat még Felső Lővér útnak nevezték – ismertette Magyar Dezső, a Lővér Pince egyik tulajdonosa.

A telekfelmérésnek oka volt – a területet Frischmann Salamon Dávid vásárolta meg abban az évben. A kereskedő később Szelényire magyarosította a nevét, és az üldöztetések miatt – gondolva a jövőre – 1942. november 27-én értékesítette a pincét és a benne található eszközöket a Soproni Bortermelő és Pinceszövetkezetnek.

Az 50-es években a pince újra „gazdát cserélt”: az állami gazdaságé lett, ezt követően 1000 négyzetméterre gyarapodott. 1995-ben jött el a fordulópont. – Többen szövetkeztünk, és liciten vásároltuk meg az eddigre már romokban lévő pincét. Gyakorlatilag a mínusz kettőről jutottunk el oda, ahol ma tartunk, az állami gazdaság mindent eladott, ami mozdítható volt. A vásárláshoz hitelt vettünk fel, kockára tettük a saját vagyonunkat – mesélte Magyar Dezső.

Azóta rengeteg időt, pénzt és energiát fektettek bele a tulajdonosok, hogy korszerűsítsék a technológiát, modernizálják a termelés folyamatát és felújítsák a területen található épületet, melyet bővítettek. Megnyitották boltjaikat is, melyekben kis- és nagykereskedéseket is kiszolgálnak. Az eredmény nem maradt el: városunk egyik jelentős pincészetét valósították meg. – Az év ezen időszakában – amikor az újborok már érlelődnek – körülbelül egymillió liter bort tárolunk. Azonban sosem állhatunk le, folyamatosan fejlődnünk kell, mert a világ nem áll meg. Ha megállsz, akkor lemaradsz – zárta Magyar Dezső.

(Folytatjuk.)

Lovag kőmáli Flandorffer Ignác 1816. augusztus 26-án született Sopronban. 1843-ban, amikor ecetgyár létesítésére kért engedélyt, elsősorban a jelentős bortermelésre hivatkozott. Szakértelmének köszönhető, hogy Európa után a tengeren túl is piacot szerzett a soproni boroknak. Érdemei elismeréséül többször kitüntetést kapott. 1891. február 11-én 75 éves korában halt meg. Utolsó útjára soproniak ezrei kísérték el.